Elek Dániel: Kollégiumi vacsora
Ezt a finom eledelt dobtam össze a minap egy fárasztó egyetemi laborfoglalkozás után.
Talán csak könnyű pirítós, de néha kaviár is van rajta – max. 100 szóból összerakva
Ezt a finom eledelt dobtam össze a minap egy fárasztó egyetemi laborfoglalkozás után.
úcsú reggelinket hajón kelt fahéjas csigával kerekítettük…
A tavasz közeledtét a rebarbara és a spárga megjelenése jelzi a legegyértelműbben mifelénk a piacon. Június elejéig váltogatjuk a zöldet, a fehéret és a lilafejűt a tányérunkon.
Az úgynevezett „Eszti sajtos” receptje egy sajtcédulán maradt fenn a családi archívumban.
Ropogós kéreg kívül, puha zöldségek és nagy lukak belül. Ugye, milyen gyönyörű? Ugye, milyen kívánatos?
Ez a búcsúvacsoránk menüje: vörösboros spárgás rizottó, lepényhallal és rákocskákkal.
Tényleg így hívják ezt a bűnös élvezetet. Le van védetve a neve, és saját zacskó is készül hozzá, Stuttgarter Schneebergle felirattal.
Hagyományosan Eszti nénje kiváltsága volt a Kókusz kocka elkészítése…
Sok évvel (évtizeddel) ezelőtt még gyanakodva figyeltem Zsuzsit, mi mindent tud ebből a kívül lilás, belül zöld furcsaságból kreálni. Majd megkóstoltam, és ezzel át is szakadt a gát.
– Sanyi úr, valami jó fajta lecsókolbászt szeretnék, rakott krumplit készítenék a hétvégén.
Könnyű vasárnapi reggeli két személyre, április végén…
A sajtos tallért Anyuka sütötte, 3 és fél órán át a tűzhely mellett állva a 35 fokos panellakásban, a hetedik emeleten, nyitott ablaknál, egy szál bugyiban, a nagypapa által készített, nehéz, fém, hosszú nyelű tallérsütőt forgatva a gázrózsán…