Ferber Katalin: A csodálatos tófu
A világon a legfinomabb, szójababból készült tófut ma is Japánban készítik – sok évszázada, kicsi, családi műhelyekben; legfeljebb a darabolást, csomagolást gépesítették, ezért olyan finom.
Kategória: Adag
A felszolgált ízemlékek mennyiségi szemléletben szortírozva
Torma Cauli: Afinata
Az Afinata román áfonyalikőr. Ez persze így nem teljesen pontos, hiszen van hivatalos és házi verzió is. Én akkor vettem először egy adag házit a lányom megrendelésére, amikor bőrművesekkel tanulmányúton voltunk egy szűcsnél Gyimesközéplokon.
Kölüs Lajos: Fűszerillat
A szív fűszerét nem maga választotta. A Holt-tenger partján nyaralt, egy zsidó fiú vette rá, hogy kóstolja meg a kardamom fűszert, elég, ha csak rágcsálja. Belement a játékba, és máig nem tud lemondani róla.
Mártonffy Zsuzsa: A hummusz nemzetgazdasági jelentőségéről
Amikor Tel-Aviv két régi városrészébe kirándultunk, éhségünkben beestünk egy hummusz-étterembe. De komolyba ám, ahol láthatósági mellényes beengedő ember listával a kezében tartotta kordában az asztalra váró tömegeket.
Lakner Zsuzsa: A Képszabóság konyhája
Bözsi mamánál büntetlenül lehetett eszegetni a nyers tésztából és rájárni a kekszekre, amiket egy fém dobozban tartott a szekrényben. Imádtam beszagolni a fűszeres szekrényébe, ahol a szegfűszeg, a bors, a pirospaprika, a kakaó és a fahéj illata gigantikus illatorgiává olvadt. Nagypapám kedvence a káposztás kocka volt, és együtt örvendeztünk, amikor Mama behozta az asztalra.
Ferber Katalin: Az édes szörny
Édes szörnyünk akkora méretű, hogy aligha van japán fazék, amibe beleférne, aligha van sütő, melyen grillezni lehetne. Jobb oldali egyik lábától a bal oldali másik lábához gyakran másfél méteres fáradtságos „út” vezet.
Turbuly Éva: A zalai erdők ízei
Voltak bizony olyan aranybetűs nyarak, amikor annyi gomba termett, hogy kosárba, „silingába” gyűjthettük a természet zöld és barna fejű ajándékait. A galambicából finom, ropogós pörkölt készült, a vargányát kirántottuk, vagy megszárítottuk.
Dragomán György: Lencse Erdélyben
Erdélyben nem volt lencse. Nem tudom mért, édesapám azt mesélte, hogy a kommunisták betiltották, a lencsét is meg a spárgát is, ennyi elég is volt, hittem neki, ha betiltották, akkor betiltották.
Ambrózi Ibolya: Mézes Karácsony
A méz mindig is kapocs volt az emberek és istenek között. A mézet és a belőle készülő mézeskalácsot az idők kezdetétől körülvette valamiféle misztikum. Eredetileg az isteneknek felajánlott áldozat szerepét töltötte be, később vált emberek közötti ajándékká.
Draskovich Edina: Cidre-párlat, ízfokozók nélkül
Jómagam korábban inkább főzni szoktam vele, vagy almából készült mártásokba igazítottam, csak módjával, mert ahhoz túl drága, de amióta a Calvadost szülőhelyén láthattam és kóstolhattam, sokkal jobban megbecsülöm.
Székelyhidi Zsolt: Kocsibüfé
Kik azok, akik különbulit szerveznek vonatra, büfékocsira, felfeléúton? Sör, pálinka, kenyérzsír.
Turbuly Lilla–Lakner Zsuzsa: Kakaófelhő
Anya szerint jobb lett volna, / ha akkor öntöm a kakaót a kanapéra, / amikor még a régi barna huzat volt rajta, / nem a szép új vajszínű.