Turbuly Lilla–Lakner Zsuzsa: Kakaófelhő
Anya szerint jobb lett volna, / ha akkor öntöm a kakaót a kanapéra, / amikor még a régi barna huzat volt rajta, / nem a szép új vajszínű.
Ahol minden kicsit más, mint a nagyteremben
Anya szerint jobb lett volna, / ha akkor öntöm a kakaót a kanapéra, / amikor még a régi barna huzat volt rajta, / nem a szép új vajszínű.
lehunyt szemmel / suttogok minden egyes díszt, / kezem márványos beiglit simít, / mohón zserbót markol
Egy korty, egy vers. / Huszonnégy vers: ahány óra van a napban; / huszonnégy korty: ahány korty van a pohárban.
Az utolsó óra / szoros ölelése, / az első korty pezsgő / szénsavsistergése / és a kanapé / mögött felbukkanó / fénypászma / a kutyában nem idéz / szilveszterpillanatot.
Mint Carl Sagan / az életet – / megkísérlem / előállítani / gyermekkorom / eleven elegyét, / neten rendelek / számos alapanyagot / vegyítem / a budafoki úti / csokoládégyár / édes-súlyos illatát / udvarunk felett / a vasút robajával
A Paradicsom-ábrázolások mindegyike gyönyörű ennivaló gyümölcsök tömegét és levadászni való állatok sokaságát mutatja, bármelyik mesternél nézünk is körül. Csakhogy a kísértés is ennivalóban tárgyiasul, egy alma képében! De még tovább is torzulhat soha nem látott, soha nem tapasztalt gyümölcsökben.
Van egy szó, ami egészen különleges hatással van Kicsinénire. Ez a szó a prézli. Ha valaki véletlenül kimondja a jelenlétében, Kicsinéni azonnal szinte megállíthatatlanul tüsszögni kezd, százig, százötvenig meg sem áll.
Kaiserschmarrn, hallotta gyakran, és megjegyezte ezt az ismeretlen szót, talán azért, mert anyja ekkor mindig sírt, és azt mondta: megint nem sikerült. Nagymama, vagyis ómama, ilyenkor kiöntötte az ételt a konyha közepére.
A borús délelőtt nyomán, / hogy derüljön fel a délután, / ugyanazzal a kékeslila színnel / a kakukkfű után / kivirágzik a menta / a hegynek oldalán.
A kávét keserűen.
De kell hozzá valami édes,
mogyoróscsók például,
bár azt már a Centrálban se adnak.
Az első randin vendéglőbe mentek. Nándi húslevest rendelt. Belekóstolt, és letette a kanalát. Már sehol sem tudnak igazi húslevest főzni. Én tudok, szaladt ki Rozi száján. A férfi megfogta az asszony kezét és csak annyit mondott, azt megkóstolnám.
Az én kávém – ez a gyerekkori, csatos üveges – pótkávé. Gondolom, háború utáni megszokás. Forralt friss tehéntej – ráncosodó bőre, mint torlódó jégtáblák, nagyanyám kezéből belémorzsolt Franck katáng-korong – egy alábukó fóka, frisshó-cukrosan, Arktisz-hidegen.