ÍróAsztal, Nagyadag

Abafáy-Deák Csillag: Vacsoravendégek spárgával

Az ebédlőasztalon nyolc teríték. Senki sem ül körülötte, ennivaló sincs rajta. Minden aprólékosan elrendezve, harmonikusan, a kék, fehér szín váltakozik. Az asztal fejénél állok, hátam mögött csukott ajtók. Kezemben kés, a teríték hiánytalan, látszik, hogy nem az asztalról vettem el, fanyelű steak kés, ami nagyon éles. Hegyes is. Nem dugom el, sőt, mutatom, szinte büszkén. Azt jelenti, hogy használtam. Vagy használni fogom, ha kell.

ÍróAsztal, Kisadag, Stelázsi

Veress Tamás: Tudomány

Lábszár, de inkább comb, ha kérhetem, / némi hártya, zsíros kötőelem marad, / birokra kelve egész köménnyel, / kényes teste fehér burkokat von / magára ha ad, ilyenkor a szakács / vár még kősóval, édesnemessel, / inkább elnézi e táncot.

ÍróAsztal, Madárlátta, Nagyadag

Petrőczi Éva: Kis puritán kulinária – angolszász menü

A puritán irodalmi művek gyakori olvasójának nyilvánvalóan feltűnik az evéssel-ivással, ételekkel-italokkal, mértékletességgel-mértéktelenséggel kapcsolatos metaforák nagy száma, amely messze meghaladja az ugyancsak nagyszámú állat (különösen madár!) metaforákat. Nem csoda, hiszen ezek a „képes beszéd”-elemek egytől egyig a puritán ízlésnek, mentalitásnak oly kedves „reáliák”, valósággyökerű kifejezési eszközök kategóriájába tartoznak.

Fel