Turbuly Éva: Gombászás az őszi erdőben
Gombából 28 Sopronban töltött évem alatt nem láttunk annyit, mint idén októberben!
Gombából 28 Sopronban töltött évem alatt nem láttunk annyit, mint idén októberben!
Mit csinál mégis az úriasszony, amikor nem csinál semmit nyolcadik hónapja? Olvas, és a konyhában próbál unalmat űzni.
Nagypapa sámlin ülve, kalapáccsal csapta agyon a diószemeket az udvar egyik bazalt járókövén, én fogazott fejű, kétnyelű acéleszközzel törtem a diót a püspökkenyérhez és a bögretésztához. Évtizedekig kitartott mellettem ez a diótörő, míg az egyik költözésnél elkallódott.
Ha már a pasztasutáról, vagy pasta asciuttáról írtam legutóbb, maradok még néhány mondat erejéig a […]
Karácsonyhoz közeledvén, valósággal „vadászgatok” az olyan könyvekre, amelyekben az emberi kapcsolatok alakulását az ételek, az ízek fejezik ki. Így nagy örömmel bukkantam rá Josie Silver már több mint harminc országban megjelent, részben karácsonyinak mondható történetére.
Nem, monsieur. Nem végzek ma sem korábban. / Pitymallat előtt nem. És este se / akarjon engem festeni. / Ne vetkőztessen a tekintete.
Hát, a zellersóval – vagy ahogy mi Erdélyben hívjuk: cellersóval – ugyancsak megleptem a diétás nővért.
Nincs két egyforma.
Az ember saját képére megalkotta a húslevest. Minden benne van.
Örököltem nagymamámtól egy sárga fajansz méztartót, kissé ütött-kopott, de egyedi számozott darab, legalább hetven éves. Márkájára utaló felírás nincs, csak annyit ütöttek bele, hogy Dep H122/1.
Aztán szegény kalács, ahogy kihűlt, gyorsan „lefejeztetett” a fehér, még mindig éles, körülbelül negyven éve Kecskeméten vett „lézerkéssel”. Marie Antoinette program? Vagy inkább Star Wars?
A szobába szorított lelkek gyors megoldásra vágynak. Ha már étel és gyors, adja magát a manapság divatos street food. Ez a két szó meg is alapozza a továbbiakat, egyben kijelöli a táplálék milyenségét, mennyiségét, külalakját és hát az ízeit.