Mörk Leonóra: A zöldcsütörtöki perec
– Létezik Mühlhausenben egy nagyon régi szokás – koccintotta oda a poharát az enyémhez. – Zöldcsütörtökön perecet sütnek a pékek, és aki nem eszik belőle, annak állítólag szamárfüle nő.
A felszolgált ízemlékek mennyiségi szemléletben szortírozva
– Létezik Mühlhausenben egy nagyon régi szokás – koccintotta oda a poharát az enyémhez. – Zöldcsütörtökön perecet sütnek a pékek, és aki nem eszik belőle, annak állítólag szamárfüle nő.
Velázquez a Lugasban.
– A kovász a lelke a kenyérnek – intett a teknő felé –, a lángosnak is. Amikor hozzáérek, a lelkét érintem, ő pedig az enyémet. Összefonódunk.
Az ollós kompozíció nem valamelyik nemzeti ünnepünkön készült, hanem vasárnap reggel a teraszon, ráérős reggelizés közben, néhány perccel azután, hogy tőből metszettem egy csokor snidlinget…
Egy tanzániai ételhez pedig a recept szerzője nemcsak a szakácsnőt fényképezte le, hanem a módot is, ahogyan a maszájok a levest eszik.
Darált virsli, húspuding, miniméz.
S az étel, aminek szinte semmilyen körülmények között nem tudok ellenállni – és most ott virít az étlap kellős közepén! –, nem más, mint a melanzata parmigiana, vagyis a pármai padlizsán. Ami lehet, hogy nem is pármai igazából?
Gabriela Melinescu Stockholmban élő román író története a Húsvéthoz, a gyermekkorhoz és a bárányokhoz egyaránt kötődik.
Csak menni / a vasárnap délutánban, / a még-hideg-van utcáról / az étteremmeleg / hívogató.
Egy születésnapi süteményes tál tartalmának előélete; nyomokban csokoládémázat tartalmaz.
Sonko elmesélte, hogy ezt ők odahaza, Gambia Sene tartományában úgy főzik, hogy az egész család részt vesz az elkészítésében, s amikor kész van, a nagyanyja körbejár, és énekelve hívja a nagycsalád tagjait, valamint a vendégeket a N’sing ben dimila-o talindin domoda miranbaa wole ka asumaya című dallal, aminek az a lényege, hogy az illetőnek fáj a lába, és csakis a domoda gyógyíthatja meg.