Draskovich Edina: Nemzetiszínű camembert
Tíz éve, 2009. március 14-én történt, hogy részt vettem életem első gasztroblogger-találkozóján, méghozzá a Sirályban, ami egy király hely volt a Királyban. Ünnepi menüvel készültem rá…
A felszolgált ízemlékek mennyiségi szemléletben szortírozva
Tíz éve, 2009. március 14-én történt, hogy részt vettem életem első gasztroblogger-találkozóján, méghozzá a Sirályban, ami egy király hely volt a Királyban. Ünnepi menüvel készültem rá…
A rákészülés szertartása. Színházra, mozira, egy jó vacsorára, esetleg egy kellemes esti sétára. Mindegy is. Most épp Palermóban.
Igaz mese egy galambról, a II. világháború idejéből.
Ez az olajban tocsogó édességbomba minden skót dietetikus tiltott gyümölcse.
Zsályás kolbász, véres hurka, zsályás kolbász paprikás zsírral, paprikás kolbász.
Ha rendeznének egy világversenyt sonkák számára – mondjuk egy Forma–1-es futamot –, bizonyára az első két helyen spanyolok végeznének: Jamón Serrano és Jamón Ibérico.
Mámoros ízkavalkád-vers egy étlapból, Krúdy előtt tisztelegve.
Sétánk során egy speciális helyi ételeket kínáló étteremben találjuk magunkat, ahol flamenco zene szól. Random rendelünk.
Nem tehetek róla, hogy látom a szelet. / Igen. Jól hallottad. látom a levegőt. / De nemcsak azt. Látom, ahogy a / csillagok fényét emeli, fojtja. / A levegő körülöttünk: lélek.
Cordoba. Egy pohár bor mellett. A tér másik oldalán éppen sonkát szeletelnek, és félbevágott bagettekbe csomagolva csodás ropogós szendvicseket készítenek.
Alföldi pulykarolád, sárgarépafőzelék, narancs.
Pilsenihez pedig mit együnk egy prágai sörétteremben, hát naná, hogy gulyásnak nevezett, pilsenivel kezelt pörköltöt karlovsky knédlivel, mi mással.