UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
A felszolgált ízemlékek mennyiségi szemléletben szortírozva
Horvátországban a stand-up comedy műfaj egyik leghálásabb témája a lakótelepi bakalarparti. Amire mindenképp meg kell hívni a szomszédokat, nehogy feljelentsenek a napokig terjengő jellegzetes bűz miatt. A bakalar tehát nem ad hoc kaja, és nem is titkos gasztroszeánszok kelléke. Igazi közösségformáló dalmát csoda.
Nem elég, hogy szakácsunk a vacsorát és a reggelit mostoha körülmények között főzte, közben még előkészítette az ebédet is, amit valahol útközben fogyasztottunk el egy autóspihenőben. Ne az általunk ismert sztrádaparkolókra gondoljunk: fedett, de szellős helyek ezek, ahol van műanyag asztal és szék, valamilyen főzési, melegítési lehetőség – és egy kávéfőző nénike.
Bár többnyire núbiai vendégházakban szálltunk meg, ahol szakácsunknak több-kevesebb lehetősége volt a főzésre, három éjszakát a sivatagban töltöttük, sátorban. Ez volt az igazi kihívás számára.
Az asztalokon piros hűtődobozban ivóvíz, bárki meríthet belőle; mellette pohár. Az ételt nagy fémtálcákon hozzák, rizzsel, salátával. Mellé egy tányérkán kettévágott lime szolgál az ujjak megtisztítására.
10 napot töltöttem Núbiában, a mai Szudán területén, igazi expedíciós körülmények között. Tizenkét fős csoportunkat nyolc ember szolgálta ki. Mindent vittünk magunkkal. Külön élmény volt a piacokon bóklászni Dongolában, Karimában és Kartúmban.
Gyerekkoromban az étkezési preferenciám rendkívül egyszerű volt. Szerettem a bécsi szeletet krumplipürével és savanyúsággal, valamint a pogácsát; nem szerettem a puliszkát és a töltött paprikát; az összes többit az ehető, de unalmas kategóriába soroltam.
No, de próbáljunk fölülemelkedni a hüllőagy és a népnemzeti meghatározottságok jég- és kőkorszakba vésett törvényein, és megalkotni az egyetemes, barlangfalra vetülő árnyékként is érvényes platóni ideát a szalonna sütésének européer kompromisszumának érdekében.
Az aranyórát feleségem, Éva kapta a várostól, negyedszázados kitartó munkájáért; a spárga nem „madzag” ez esetben, hanem a növényspárga, amiből igen ízletes levest szolgáltak fel. Nem akárhol, hanem a stockholmi városháza nagytermében.
bosszant, hogy azt olvasom a medvehagyma-leírásban, / tán nem túlzás elnagyoltnak nevezni, hogy északkeleten hiányzik, / miért pont kis északkelet-féleségeken kell / hiányoznia a medvehagymának, / Nagyhárs északkeleten van, Orfűhöz képest is, / itt nem láthatok élőben medvehagymát (…)
A kínai kel torzsához közel eső része annyira vakítóan fehér, hogy az olyan is marad. A középső levelek, a beleszelt retek, illetve a körtecsíkok sárgára változnak, a fűszerpaprika tűzvörös, az újhagyma és a káposzta külső levelei pedig élénk zöldek. Az egyik legszebb étel, amit valaha kóstoltam.
Dalmáciában az idő mértékegysége a kávé. Ha valaki késik egy találkozóról, nem gondolják, hogy baj érte. Az a legvalószínűbb feltételezés, hogy beült egy kávéra.
Kimondhatatlanul szeretem a váratlan csodákat, és szerencsére sok ilyesmiben lehetett részem. Az egyikhez íz is kapcsolódik: egy pohár pezsgőé.