Gergely Tamás: Óvodás ízemlék
Az én uzsonnám általában két szelet egymásnak fordított vajas kenyér volt, egy szelet szalámival a közepén. Mellette pedig egy alma.
Kategória: Adag
A felszolgált ízemlékek mennyiségi szemléletben szortírozva
B. Tomos Hajnal: Ebéd a putriban
Egyszer aztán, a bokrok s a derékig érő fű takarásában, megközelítettük a tanyát. Dehogy is volt az tanya, inkább csak egy nyomorúságos, deszkából, bádoglemezekből összerótt putri árválkodott ott, s annyi apró, félmeztelen purdé körülötte, hogy meg sem lehetett számolni.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #23 – Drága bélszín!
A 60-as, 70-es években vagyunk. Átlagember akkoriban a hentesnél nemigen talált bélszínt, egyes éttermekben viszont – központilag kialakított árak! – ha volt, akkor időnként még mi is megengedhettük magunknak.
Zsubori Ervin: Pite
Igaz, amit beszélnek? ráncolta össze a homlokát Kicsibácsi a tornácon ülve, miközben mogyorót tört a régi papucsa sarkával. A ballal.
Sárkány Viktória: Finn halleves, kis malőrrel
A leves lelkének, a lazacnak érdemes jól utánajárni. Kimondottan jó hírű helyen vegyétek, nehogy úgy járjatok, mint én.
Gulyás Dénes: A mérték fontosságáról – pejsli után
Nehéz megszabadulni a legutóbbi pejsli emlékétől, bár gondolni rá szinte bűn, különösen a szokásos évi szűrések és vizsgálatok alkalmával elhangzó orvosi figyelmeztetésekre emlékezve.
Noth Zsuzsánna: Mi a vacsora?
Tart, ameddig tart, lesz, amilyen lesz, ha törik, ha szakad, akkor is felkockázzuk, mégpedig felváltva. Először Gabec aprította, egészen addig, míg kicsordult könnyein keresztül már nemigen látott semmit, aztán következtem én, és megint ő, zokszó nélkül.
Petrőczi Éva: Az utolsó gyümölcsök
Az őszutó / még epret / s öt szem málnát / adott.
Gáspár Zsuzsa: És még finom is!
Tisztességes, realitásokon alapuló könyv született. Alig bukkan fel benne nagyon drága vagy nehezen elérhető alapanyag, viszont igazán sok olyan recept van benne, amit az ember némi jégszekrény- és spájzleltározás után gyorsan-könnyen összedobhat.
Sós Evelin: Mesetabletta #12 – Sztaniol
Annak idején a csokievésben az is nagyszerű volt, hogy a végén megmaradt az ezüstpapír, más néven sztaniol. Mindenki kisimította, és óvatosan eltette egy könyv lapjai közé, vagy egy dossziéba.
Galambos Tibi: Rajzok a konyhából #6 – Mirtuszdió és datolyaszilva
Nálunk ezek az őszi szezon gyümölcsei.
Free Ostástka/Medve Zsuzsi: Hétfő
Tejbenvajban.