Petrőczi Éva: A „kétéltű ebéd” igaz meséje
Nagymama egyik fő varázslata, különösen a nagy ünnepek táján, a „kétéltű ételek” kitalálása volt. Amikor egy nyersanyagból több fogást is remekelt.
A felszolgált ízemlékek mennyiségi szemléletben szortírozva
Nagymama egyik fő varázslata, különösen a nagy ünnepek táján, a „kétéltű ételek” kitalálása volt. Amikor egy nyersanyagból több fogást is remekelt.
Az ízek fontosak. Ezt, ha nem tudtuk volna, az idei esztendő minden korábbinál hangsúlyosabban megmutatta.
A karácsonyi menüben a húsleves fix pont. Ettől féltem. Persze én csirkéből, ő meg pulykából szeretné. Az égető kérdés, hogy megférnek-e ezek egy kondérban. Nem tűnik fontos párkapcsolati dilemmának, de mégis az.
Később kaptam a kolléganőmtől nyírfából esztergált, két tálkás asztali sótartót, égetett mintával. Ilyen mindenkinek volt, aki megfordult a 100 Ft-os boltban, mint ahogy barna műanyag hordó sótartója is, drapp billenős tetővel.
Egy széltében, hosszában, de leginkább mélytében ismert építőmesterről van szó, aki bizonyára szereti a hasát…
Miközben főztem, kitartóan azon törtem a fejem, mivel adhatnám a legnagyobb pofont a megszokásoknak, íratlan szabályoknak a pohár tartalmát illetően, mellyel a babfőzeléket öblítem majd.
Unokáim összebeszéltek, hogy ebben a covidos időben egy kis karácsony-váró hangulatot csempésznek az életünkbe. Óvatosan érdeklődtek, hogy vasárnap otthon leszünk-e délután. Eljönnének az erkélyünk alá énekelni. Tudtam az illemet, valamivel meg kell kínálnom őket.
Fehéret végy, / neki való lisztet, / s mint ki nagyot alkot, / mártsd bele a kezed – / gonddal formáld, / marjad, dögönyözzed…
namost ha beigli / diós vagy mákos? / ez itt a kérdés / szépecsém! / vagy gesztenyés is / labdába rúghat / édes karácsony / ünnepén?
– Káposztával vagy babos oldalassal kéritek, Leókám? – kedveskedik Annácska, és megemeli a káposztás kondér fedelét, hogy a finom, fűszeres gőz hadd csapja meg a vendégek enyhén piros orrát.
Nagymama dunsztosüvegei több költözést is túléltek. A nagyobbak 2-3-5 literesek. Avokádó zöld, halvány zöld alma színű, akvamarin kék. Alacsony, zömök, karcsú rövid nyakkal; telt hasú, rövid, kicsi nyílással. De a legizgalmasabb a WARHANEK C. felirattal évszámmal is ellátott dombornyomásos volt.
Körülbelül fél óra múlva bekövetkezett az adventi körtecsoda: otthonunk legtávolabbi zugát is fenséges illat töltötte be, olyan fűszeres gyümölcspára, amely messzire repített a morcos jelenből, távoli otthonomba, a gyerekkori Pécsre, Rákóczi úti konyhánkba, ahol nagymama nem is főzőleckéket, inkább konyhalélektani útravalót adott nekem.