Székely Ervin: Tarhonyanosztalgia
Főzni mindig is szerettem, de ez ilyenkor több, mint ételkészítés. Egyfajta szabadulás, a „civil élet” megidézése (pont olyan, mintha…), emlékezés hajdani piknikekre, bográcsozásokra.
Online házhoz szállított menü, karantén idején
Főzni mindig is szerettem, de ez ilyenkor több, mint ételkészítés. Egyfajta szabadulás, a „civil élet” megidézése (pont olyan, mintha…), emlékezés hajdani piknikekre, bográcsozásokra.
A koronavírus miatt beszorultam otthonomba, és végre olyan tevékenységekbe kezdhettem, amelyekre még soha életemben nem volt időm. Ilyen a pogácsasütés is.
Két vers, ugyanabból a fotóból indítva, járványidőszakban.
Mióta karanténba szorultunk, váratlanul kitört belőlem a házitündér. Sütök-főzök, mosok, vasalok. És tudom is már, hogy miért.
A szédertál Pesten maradt, ki a fene gondolta, hogy hónapokra leszünk bezárva vidéken. Sebaj, biztosan nem néznek majd hülyének, hogy míg más kenyérsütőt és élesztőt hajkurász, én szédertálat és kipát rendelek.
1 ek olaj elég lesz. Talán.
A szó szerint úton-útfélen terjeszkedő csalánból eddig csak teát készítettem, most jött el az ideje a levesként, főzelékként való kipróbálásnak.
A vírusok ellen mindent be kell vetni. A reggelit is.
Mi az nekem – gondoltam én –, egy életem, egy halálom, kenyeret fogok sütni, hiszen az önkéntes karantén ki tudja, mennyi ideig tarthat.
Az egyik lehetőség, ami nekem segít átvészelni ezt a periódust: törődés magammal apró dolgokban. Most van idő felcicomázni picit a reggelit.
Uram, Uram, kegyelmezel-e, ha megszólítalak, / tárkonyillatú reggelen nap arcomon, / a kutya hol mögöttem, hol előttem szalad, / lábaim maguktól falják az aszfaltot.
Kefir is kell hozzá. Meg só.