UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Online házhoz szállított menü, karantén idején
Az először érkező vendég megtorpant, és azt mondta: fokhagymás ételt nem eszem. Innen nekem szakad a film, az est hátralévő részére nem emlékszem, arra se, mit evett végül, és egyáltalán, hogyan zajlott az egész vendégség.
Felhívott a minap a szomszéd, adna egy kis házi tarhonyát, elfogadom-e. El én, örömmel! S azon nyomban kigondoltam, mit is fogok főzni ebben a karanténos időben.
A tál nyomokban katalán fűszereket is tartalmaz.
Az elmúlt hetekben a következő ételeket készítettük el: „zabkályhás keksz”, kalács, fánk, bagett, zsemle, túrótorta, kakaós piskóta, semi-freddo, csokis és vaníliás puding, habcsók, pizza.
Van olyan vélekedés, hogy a fertőzés első jeleként szaglásunk bemondja az unalmast, mely példát rögtön ízlelőbimbóink is követik. E felfedezés alapján ültettem gyakorlatba személyre szabott találmányomat, a szaglótesztet.
Gondolataimban megjelent egy orosz fejkendős asszony, aki nem hibázik. Megfőzi türelmesen a céklát, a répát meg a krumplit. A cékla már hajnal óta rotyog…
Ki ne ismerné a magyar népmeséből a furfangos kőlevesfőző, a semmiből ízletes fogást bűvölő nagyeszű, találékony legény népmesei figuráját. Ilyesfajta, „alkotok abból, ami van” bravúrokra, nekem is gyakran szükségem volt. Legutóbb ma, kicsivel önkéntes karanténunk öthetes évfordulója előtt.
Tavasszal gyakran előfordul velem, hogy túl sok tojás kerül a kosaramba a piacon, miután a kedvenc kofám, a nullás tojást áruló néni rám kacsint: „Ezeket bizony tegnap tojták, kedveském, még melegek”. És tényleg!
Húsvét hétfőn, ébredés után, kertben keresni csokitojást. Ez nálunk családi hagyomány. A mostani év azonban ebben is változást hozott.
