Kemény Zoltán: Törékeny csendéletek #K09
Talpas-sugaras.
Kategória: Különtermek
Ahol minden kicsit más, mint a nagyteremben
Petrőczi Éva: A banán, mint „Dallmayr zászlóshajó”
Elsát az egész csemegésdi egy csöppet sem érdekli, még a hétvégi pultos szolgálatoktól is idegenkedik. Nem így a család legidősebb fia, Hermann, aki osztozik anyja ínyencségkereskedői szenvedélyében és elkötelezettségében.
Free Ostástka/Medve Zsuzsi: Eperemlék
Befőzők, vigyázzatok a strázsán.
Kállay Kotász Zoltán: Fúzió
Ki tudja már, hanyadszor, megismételte: – Atombiztos! / A kelkáposzta-főzelék, készültségi állapotát jelezve, pöffent egyet. / – Föld alá bújni…? Ostobaság! – / és megpörgette mutatóujján a kulcscsomót.
Mörk Leonóra: Szentjánosfű – részlet
Aelke bólintott. A szeme végigfutott az ebédlőasztal kínai porcelánjain, a fríz ezüst evőeszközökön, a kristálypoharakon, a virágmintás francia selyemfüggönyökön, az aranyozott bőrtapétán, a márványkandallón, a tálalószekrény üvegtáblái mögött sorakozó kék-fehér porcelántányérokon, és arra gondolt, soha nem fog tudni hozzászokni ehhez a fényűzéshez.
Lackfi János: Étlap-versek 3/3
Ha a tej elbambul csöppet, / Joghurt lesz belőle, / Aztán összeszedi magát, / Sajttá gömbölyödve.
Kasztovszky Zsolt: Kávé ciprusi naplementében
Lárnakai jelenet.
Kenyeres István: Ahogy a mandarin fürdött a fényben
Meglátva, ahogy egykor a mandarin fürdött a fényben, hirtelen megcsapott a gyümölcs erős illata.
Free Ostástka/Medve Zsuzsi: Éljen
május elseje!
Petrőczi Éva: „Zserbó, bo-bo, bo-bo…”
1910-ben, az új Karády-regény történetének idején Gerbeaud-ék a híres – budapesti titulusuk szerint – „Zserbó-kisasszonyok” sorában alkalmaznak egy elszegényedett budai úrilányt, egy adósságai elől Amerikába szökött apa gyermekét, Szépkúti Blankát.
Lackfi János: Étlap-versek 3/2
Pulyka, csirke vándormadár, / Fogadóablakon beszáll. / Hemperegve borral, mézzel, / Zöldség közé odafészkel.
Lackfi János: Étlap-versek 3/1
Tál tartalmas leves, / Miként magyar tenger! / Kincseket szalaszt el, / Ki most merni nem mer.