Petrőczi Éva: Savoyiana
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy viszonylag gyakori hivatalos angliai útjaim során nem jártam az 1932-ben megnyílt, mindmáig méltán világhírű Savoy Szállóban. No, nem lakóként…
Ahol minden kicsit más, mint a nagyteremben
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy viszonylag gyakori hivatalos angliai útjaim során nem jártam az 1932-ben megnyílt, mindmáig méltán világhírű Savoy Szállóban. No, nem lakóként…
Minden héten kell legalább egyszer brezelt ennem vajjal és tejeskávéval. Van azonban egy fontos kitételem: a perec közepén az összefonódásnak ropogósnak, a hasának azonban puhának kell lennie.
Direkt olyat kerestem, ami egy adagot is le tud főzni, hogy ne kelljen olyan sok kávéval megtömni minden alkalommal.
A nyári hőség egyre fárasztóbb, jobb bent maradni a hűvös lakásban.
A maultaschen olyan tészta, amelyet megtöltenek, majd kifőzik vagy megsütik. Dél-Németországban az elsősorban zöldséggel és maradék hússal töltött változatát levesbe főzik bele.
Tudd meg most, végre, / jó Mihályom, / túl életünkön, / s rég túl a halálon, / hogy A boldogság / estje nékem / korántsem volt színig gyönyör.
A Höri bülle vörös étkezési hagyma, amelyet a Bodeni-tó félszigetén termesztenek. Érdekessége, hogy míg kívül inkább a vöröshagymára hasonlít (bár laposabb kissé), belül a lilahagyma jegyeit viseli magán.
Kapcsoljuk be a rádiót! / „Oh, kisleány, te nem vagy kisleány, / te jól tudod, hogy mit miért teszel, velem, igen…” / – Kapcsoljuk ki… – odanyom a Szokolra. / A konyha felé fordul. – Drágám, szomjazunk, / hozz be két Bambit! Behűtve!
Vége a csendes pihenőnek…
A regény egy határ menti kisvárosban játszódik, ahol én magam is élek, így jól ismerem a környék bülletermesztő gazdáit, a legjobb maultaschent és spätzlét készítő éttermet, valamint a péket, aki ropogós brezelt süt.
A nyolckötetes Balaton-mozgókönyvtárnak egyik fontos pillére az ízek világa, amelyeknek igazi „fejedelemasszonya” a most teljes önazonosságát feltáró „Rita mama”.