UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Ahol minden kicsit más, mint a nagyteremben
Igaz, lassan hét éve annak, hogy Erdélyi Z. Ágnes varázslatos és igaz balatoni „kulinármeséi” és Szalontai Ábel táj- és ételfotói közös albumba rendeződtek, mégsem elkésett és időszerűtlen röviden bemutatnunk ezt a klasszikus értékű, szépséggel, bölcsességgel, életszeretettel, továbbá a nemes ételek és borok szeretetével teli könyvet.
A vietnámi kávé nem véletlenül híres, a legkülönlegesebb kávé, amit valaha ittam. És egyben a legolcsóbb kávé is volt életemben.
Alázatot a töpörtyűtől tanulni / amint önnön zsírjában sül zsugorodván / szemmel láthatóan öregszik…
Nem csak kávéval él az ember…
Szívzűrök esetén.
Gjirokaster egy hegygerincre épült városka Dél-Albániában, a világörökség része. A kávézáshoz az első sorba vettünk jegyet…
Bárhol is járunk a világban, a reggeli kávézó rituálénkhoz ragaszkodunk. Nem volt ez másképp Chilében sem: a rituálé ugyanaz, a kávé kicsit más.
Mit jelent magyarul „bekapni egy falatot”? Egy hordó aranyló húsleves, fél mázsa rántott hús, petrezselymes krumpli rogyásig, pacalpöri nagy lavórral, öt-hat tepsi csirkecomb (…). Nos, németül nem ezt jelenti.
Tehát, hogy is van ez: / zongoratanár túrós sütit készít, amit felfalunk / majd megmutatja a titkot.
Pillantás a kemény héj alá.
A jelek szerint.
Ezzel a kávéval.