UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Ahol minden kicsit más, mint a nagyteremben
A nap első sugarai minden nap máshol ébresztettek, rendszerint egy óceánparti sziklát választottunk vadkempingezésünk helyéül. Így mindig az óceán hangjaira ébredtünk – na meg egy jó kotyogós kávéra!
Fodrozódva.
Tiranában is sok jó kávéházat fedeztem fel, de igazi kedvencre mégis az Albán Alpokban akadtam.
Kaliforniai álom.
Lenn ballag egy kolbászdarab, / ott fent pedig a nap halad, / darab-darab, / halad-halad, / kolbászolnak az ég alatt.
Kávéra hangolva.
A kilenc láb magas és csaknem 230 kilós, négyrétegű gyümölcstorta, amely nagyrészt az Ausztrál Leányegyesület által küldött nyersanyagokból készült el, s amelyet az ifjú férj vadonatúj kardjával szeletelt fel, egy nemzet testét-lelkét melengette 1947 késő őszén.
Étteremben nem ülhettük meg a születésnapomat a világjárvány miatt, ezért meghívtam magamhoz a családomat ünnepelni.
Krumpli, olaj, liszt, só, némi tojás – / semmi extra. A jól neveltségünk tartja össze. / A megszoktuk íze az ínyen.
A Balkánon ügyelni kell arra, milyen kávét kérünk. Törökországban török kávét, Görögországban görög kávét, Boszniában bosnyák kávét kell kérni, különben sértődés lesz a dologból. A kávék persze ugyanolyanok.
Káposztadiéta után.
Reggelre kelve…