Nagy Bernadette Nade: Nápolyi reggeli
Hosszú sétákra készülve.
Az idődimenzió mentén feladva
Hosszú sétákra készülve.
Margheritától Limonéig…
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy viszonylag gyakori hivatalos angliai útjaim során nem jártam az 1932-ben megnyílt, mindmáig méltán világhírű Savoy Szállóban. No, nem lakóként…
Gombapaprikást készítettem tegnap, mert a lányom az utóbbi időben magyar ételeket kíván. Viszont csak koreai gomba volt itthon, ami Koreában azért nem túl meglepő.
A nyolc zöld sziget az óceánban félelmetes, gyönyörűséges, komoly hely. Ötven éve a kis településeken még áram sem volt, és a külvilággal csak az óceán kötötte össze a falvakat. A férfiak kimentek halászni, de nem ritkán csak felük tért haza.
Áhítattal átitatva tértünk be a márványból és fából épített Limonah nevű palesztin étterembe.
A két vacsora elmarad. De mit kezdjünk a megvásárolt lazaccal?
Direkt olyat kerestem, ami egy adagot is le tud főzni, hogy ne kelljen olyan sok kávéval megtömni minden alkalommal.
Június elején kezdi hozni a gyümölcsét: sárga, narancsszínű, piros, bordó, mindenféle akad közöttük, csak két pontosan egyforma árnyalatú nem.
Életem legnagyobb konyhai sikere a francia tengerparthoz köthető. Julival és az öt gyerekkel kölcsönkaptunk egy házikót egy jópofa nyaralótelepen.
Ha a hetvenes vagy nyolcvanas években a Vígszínház környékén sétáltam a Körúton, és séta közben megszomjaztam egy pohár sörre, csak át kellett kelnem a zebrán, és máris ott voltam a Berlinben.
A tágas, szellős, az épület emeletén lévő étteremben csillogó szemű, mosolygós pincér egymás után több tálcán a mezze kompozíciónak nevezett előételsort kis sötétlila tálkákban hordja az asztalunkra.