Gergely Tamás: Méliusz meg a brie
Így jön be a képbe Méliusz, aki időnként utazhatott külföldre. És utazásait megírta. Párizst is, bár anyagiakban nem bővelkedett. Azért a sajtok királyát nem kerülte el.
Kategória: Stelázsi
Időtlennel érintkező közelmúlt
B. Tomos Hajnal: Sárgarépa, zeller és placebo
Hat barátném és ugyanannyi szomszédasszonyom elkacagott históriájából szűrtem ki, hogy mióta idősödő férjeik tudomást szereztek a zeller férfipotenciára gyakorolt pozitív hatásáról, mintegy varázsütésre elkezdték enni e „csodaszert”.
Eugenia S. Lee: Távgyógyítás több ezer kilométerről
Krisztával egymást szoktuk gyógyítani, pontosan én sem tudom, hogy miért, magunkat is tudnánk, de mindkettőnknek jólesik a gondoskodás.
Gulyás Dénes: Száraz vörösre hangolva
Villan a gyufa lángja, s innen-onnan villannak a vörösboros emlékek is. Az egyik Argentínából, Buenos Aires egyik nagyszerű étterméből, ahol a Teatro Colónban abszolvált előadás után ülünk.
Sós Evelin: Mesetabletta #7 – Teás kávé
Úgy kezdődött, hogy feltűnt: a reggeli és esti tea egyre ízetlenebb, mert már szinte semmi citrom nincs benne.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #50 – Az utolsó prézli
Hetvenéves koromra tökéletesítettem a konyhaművészetemet. Megfőztem első prézlimentes prézlis karfiolomat.
Faragó Emma: Konyhaterápia #6 – Ez sincs, az sincs (fügével)
A kedvenc nyári gyümölcsöm a füge, így megörültem, amikor ráakadtam egy finomnak ígérkező fügés–mandulás süti receptjére. Sajnos ez már ősz közepén történt…
Faragó Emma: Konyhaterápia #5 – Ez sincs, az sincs (serpenyős piskótával)
Egyszer nagyon vágytam már egy kis süteményre, ekkor jött az ötlet: ha pizzát tudok serpenyőben készíteni, akkor sütit is.
Faragó Emma: Konyhaterápia #4 – Játék a fűszerekkel (és csirkével)
Tajinés csirkét egy gyakran visszatérő álmom miatt kezdtem el készíteni. Sivatagos területen vagyok, egy tevével.
Faragó Emma: Konyhaterápia #2 – Jedi főzés
Ahhoz azonban, hogy nekiálljak főzni, nem igazán jött meg a kedvem, így inkább leültem, és elképzeltem, ahogy megcsinálom az éppen kigondolt ételt – azaz fejben főztem meg az ebédet.
Gergely Tamás: A szalámi íze
Brassóban születtem és nevelkedtem, rokonaim a Székelyföldön laktak – úgyhogy számomra Magyarország a Kossuth rádió volt hosszú ideig, meg ha valakihez látogatók érkeztek, akkor a Pick szalámi és az ötputtonyos Tokaji, piros-fehér-zöld szalaggal a nyakán.
B. Tomos Hajnal: Mint a sült kolbász torma nélkül
Kisült a nagy tepsi finoman illatozó házi kolbász, amelyhez ugyebár – jó csángó (és nemcsángó) szokás szerint – ecetes, reszelt tormát szoktak felszolgálni. Az ám, de a kertünkből kiásott pár gyökér torma már rég elfogyott, némi puhára főtt disznócsülök társaságában. Nosza, eliramodtam a legközelebbi közértbe szétnézni.