Ha Kaštelán járunk, gyakran megállunk Kaštilacnál. Varázslatos a hangulata a negyvenszer negyvenméteres sziklaszigetre épült várnak. A kicsiny területen aprók a házak, az utcák alig karnyújtásnyiak. Egyik alkalommal épp ott nézelődtünk, mikor megszólított minket egy helyi férfi: „Magyarok vagytok?”
Címke: Faragó József
Faragó József: Tintahal, Anyátok módra
Mindig mondom, hogy Eszéktől északra már ne együnk kalamárit. Persze, amikor ott áll az ember egy szupermarketben, s lát valami ígéretes tintahal-cuccot, hófehér testtel az egészségesen feszülő fólia alatt, lilában játszó, tüneményes csápokkal, akkor könnyen meginoghat.
Faragó József: A töltött tintahal titkai
Hogy mivel töltik? Elsősorban mindazzal, amit benne találnak. Ezt nem részletezném. Aki már töltött, tudja, miért, aki még nem, jobb, ha nem tudja.
Faragó József: Mediterrán menza
A spliti szakácsok nyaranta 3-4 hónapon át a turizmus világelit szintjén pörögnek. Sosem tudhatják, mikor toppan be egy hollywoodi híresség. Holt szezonban sem tudnak hát lazítani a séfek. A mediterrán menza valójában egy jó színvonalú, téliesített tengerparti étterem. Amit tanulói árkedvezmény tesz igazán vonzóvá.
Faragó József: Szarajevói csevap Splitben
Vacsoraidő van. A sarki büfé, mely tábláján szarajevói csevapot hirdet, most kezd éledezni. Ahogy Split is. A Riván egész éjjel üzemelnek az éttermek. De a külvárosokban az éjszaka már a gyorskajáké. Az itteni beülős vendéglők estére lehúzzák a rolót. Így tányér helyett lepényből ehet, aki még éhes.
Faragó József: Magyarica, te édes
Mikor már úgy véljük, hogy mindent tudunk, egyszer csak betoppanunk egy élelmiszerboltba, s meglátunk egy dobozos sütit. Rajta feltűnő felirat: mađarica. Esetleg vendégségben a házigazda, megtudván, hogy magyarok vagyunk, jelentőségteljes pillantással elénk tesz egy tálca süteményt, s bátorítóan hozzáteszi: mađarica.
Faragó József: A bakancslistás bakalar
Horvátországban a stand-up comedy műfaj egyik leghálásabb témája a lakótelepi bakalarparti. Amire mindenképp meg kell hívni a szomszédokat, nehogy feljelentsenek a napokig terjengő jellegzetes bűz miatt. A bakalar tehát nem ad hoc kaja, és nem is titkos gasztroszeánszok kelléke. Igazi közösségformáló dalmát csoda.
Faragó József: Dalmát idők – óra helyett kávé
Dalmáciában az idő mértékegysége a kávé. Ha valaki késik egy találkozóról, nem gondolják, hogy baj érte. Az a legvalószínűbb feltételezés, hogy beült egy kávéra.
Faragó József: Töltött pljeszkó A Rózsában
Magyar határhoz közeli, kellemes környezetben lévő lelőhelye ennek a jellegzetes ételnek az eszéki erődben található. Ahol esténként az egyik helyen a cigány húzza, a másikon tamburások pengetik hol édes, hol bús nótáikat. És már a parkolóban megcsap minket a közép-európai bogrács- és grillkultúra illata.
Faragó József: A dalmát foci íze
Egyik alkalommal egy óvodai csoporttárs apukája szandálban érkezett a közös nyaralásra, mert úgy tudta, hogy a tengerpartra megyünk. Ám Borisz éppen 16 csapatos „világbajnokságot” szervezett a parton, s még hiányzott egy nevezés. A trogiri piacon csak strandcipőket árultak. Nem volt mit tenni, felhívtunk egy otthoni ismerőst, hogy ha a megadott címen felveszi barátunk csukáját, s felszáll vele a vonatra, akkor várjuk őt nagy szeretettel a spliti vasútállomáson. Természetesen megalhat pár napig a kanapén és etetjük is arbanijai tartózkodása alatt.
Faragó József: Mi fán terem a konobár?
A horvát fociválogatott kapitánya, Luka Modrić – olvasom pár órával az angolok elleni világbajnoki elődöntő előtt –, akár konobar is lehetett volna. Ami szó szerint pincér, de ugye, a horvátok a vendéglátásban is zseniálisak. Szóval egy konobar és egy pincér között nagyjából annyi a difi, mint egy nogometaš és egy labdarúgó között. Az alábbiakat egy vérbeli konobárról, Alessióról írtam, aki sajnos már nincs közöttünk…
Faragó József: Amikor a grasevina szódáért kiált
Fura szerzet a szlavóniai grasevina, amit hajlamosak vagyunk a határ innenső oldaláról egyszerűen lerizlingezni. Pedig ezt a mostoha sorsú fehér bort komolyan kell venni. Ez a bor volt a délszláv háború alatt a túlélés záloga, majd az első békeévekben a tőkefelhalmozás forrása.