UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Reggel elállt a zápor, és csoportokban megérkeztek a fesztiválra meghívott vendégek, mindenféle foglalkozású emberek, a filmoperatőrtől a tanárig. A ragyogó napsütésben kiültünk a kertbe. Házigazdánk felesége egy nagy tál lángost sütött reggelire.
Az élet szép, ha azzá tesszük, vallottam akkoriban, és erre reflektált a sörsátor közönsége is. Az átlagéletkor hatvanhat év lehetett. A hetvenévesek is úgy rockiztak, mintha az imént léptek volna ki a tánciskola kapuján.
Lekértem a polcról egy langyos Borsodi Bivalyt, mert a hideget nem bírja a torkom. A testes, keserédes barna sört kortyolgatva teljes testemet átjárta Benkő Zsolt blueszenéjének ritmusa.
Délután már én is hasznosíthatom magam, lásson a világ csodát, amint a kimustrált és kisasztalnak összetoldozott varrógépen a nagy pogácsaszaggatót két kézzel megragadva le-lecsapok a jó magasra hajtogatott, rőtbarna tepertődarabkákat kivillantó, borsillatú tésztára.
Csodájára járok minden egyes kikerülő szervnek. A böllérek, szólít meg kioktatóan Józsi bátyám, még így, nyersen és melegen szoktak bekapni egy darabkát a májból, azt mondják, így a legízletesebb…
Tart, ameddig tart, lesz, amilyen lesz, ha törik, ha szakad, akkor is felkockázzuk, mégpedig felváltva. Először Gabec aprította, egészen addig, míg kicsordult könnyein keresztül már nemigen látott semmit, aztán következtem én, és megint ő, zokszó nélkül.
A Loch-Weingartenba megérkezvén a nőknek vödröt nyújt le a szekérről nagypapa, a férfiak puttonyt kapnak a hátukra. Mi is kapunk Gabeccal ketten egy horpadt vödröt. Nagypapa és Pali bácsi csak addig szüretel, míg az első két puttony megtelik. Leviszik a szekérhez.
Egyszer meghívta egy görög haverja vacsorára. Az első fogás olajbogyó-saláta volt, utána egy nagy fajansztálban kihozta a tejszínnel nyakon loccsintott birkafejet.
Belehabarodva egy szőke, izmos srácba, nagylánynak érezve magam, kezdett kínossá válni, hogy a szüleimmel és a bátyámmal lakom egy szobában. Összegyűjtve a bátorságomat és az erőmet, megragadtam a téglaszínű heverőmet és kivonszoltam a konyhán át a spájzba.
Hetvenéves koromra tökéletesítettem a konyhaművészetemet. Megfőztem első prézlimentes prézlis karfiolomat.
Konzervnyitót használok, de csak a tekerős mozdul meg a kezemben. A dugóhúzók közül csak a kétkarú tekerős viselkedik kezesbárányként. A sörnyitók használata nem okoz gondot, a fácános és a kakasos végű is működik.
Már javában gyarapítottam a konyhaeszközeim csapatát, amikor a Batthyány téri vásárcsarnokban kezembe akadt egy félkörív alakú, üvegből rücskösre öntött szalvétatartó. Addig-addig forgattam mustrálgatva a kezemben, míg szívemhez nőtt.