Farkasinszky Edit: Kávé két szinkron között
Reggel rohanva indultam, kávé nélkül. Gondoltam, beülök, olvasgatok, kortyolgatva. Halk zene, beszűrődő napfény, és az élet zaja.
Kategória: Adag
A felszolgált ízemlékek mennyiségi szemléletben szortírozva
Biró Csongor: 25
Az időt megállítani mi sem tudtuk, de meg-megfékeztük egy kicsit, amikor összegyűltünk pont annyian, ahány évet elveszítettünk virágba borulásunk óta. Őrültnek lenni egy napra olyan, mint örülni a napnak, amely amúgy sosincs benne a naptárban. Az év 367. 24 órájára sokat kell várni és az sem biztos, hogy eljő.
Hegyi Zoltán Imre: Evezősök ebédje (Pierre-Auguste Renoir, 1880-81)
Nem reggeli. Nem. / Reggel a bőrön súrlóbb / a fény esése – // vasárnap dél múlt. / Városlakók lepik a / vízpart teraszát.
Zsubori Ervin: Fagylalt a Hősök terén
Sötét, minden bizonnyal kék kartonszoknya; fehér, hosszú ujjú blúz; világos, nyitott orrú szandál; citrom és csoki.
Horváth Ira: A Túró Rudi és a bélyeggyűjtés
A hetvenes évek legelején – akkoriban Szegeden éltünk – a Túró Rudi még nem volt országosan ismert, néha-néha lehetett csak kapni.
Bauer Barbara: Barhesz
– Azt hiszem, eleget pihent a tészta – állt fel és húzta ki a köténye zsebéből a konyharuhát. Katalin és Hanna pedig követte a konyhába. / – Már most milyen jó illata van – jegyezte meg a kislány, amikor leemelte a kendőt a vájdlingról. / – Bizony – bólintott Ilonka néni, és elővett egy régi, kopott deszkát, meghintette liszttel, és ráborította a tésztát. – Most pedig megtanítalak, hogyan fonj barheszt.
Halmai Zoltán: Májusegy
Közgáz első vagy második évfolyam, Városmajor, vagy Hűvösvölgy, talán 1986. május elseje.
Veress Tamás: Minőségét megőrzi
amikor … a hagyaték / átválogatásakor kezedbe / akad az évekkel korábban / apádnak ajándékba adott / tábla csokoládé kartondoboza …
Draskovich Edina: Inni Franciaországban
Franciaországban inni: mi sem könnyebb feladat a turista számára! Elég, ha rápillant a helységnévtáblára: Cognac, Champagne, Médoc, Calvados, Bordeaux, Chartreuse, Chardonnay – és menten az italhoz nyúl.
Turbuly Lilla–Lakner Zsuzsa: Képviselőfánk
Anya szerint nem kellett volna / azt mondanom Gyöngyi néninek, / amikor a vendégség végén / sütit csomagolt nekünk, / hogy öten vagyunk.
Bánlaki D. Stella: Costes, a vagány
Rögtön az első előétel (rák, kompresszált uborka meg ilyenek) mellé felütöttek egy szerémségi narancsbort (Maurer Bakatorange ’15), én azonnal eladtam nekik a lelkemet, a fél asztaltársaságot viszont elveszítették.
Lakner Zsuzsa: Festményfaló (Archimboldo nyara)
Kívülről befelé kell hozzákezdeni. Az orrával. Ropogós uborka. Kis sóvirággal fűszerezve, magában. Aztán jöhet az édeskömény, hajszálvékonyra reszelve, citrommal, olívaolajban lazán megpárolva.