Torma Cauli: Na, de mi van a nyereg alatt puhított hússal?
Azon a mai napig vitatkozik a tudomány, hogy mi volt a kezdeteknél a lótartás szerepe: a húsfogyasztás, a vonóállat, vagy a lovaglás?
Magyarországi abroszok emlékezete
Azon a mai napig vitatkozik a tudomány, hogy mi volt a kezdeteknél a lótartás szerepe: a húsfogyasztás, a vonóállat, vagy a lovaglás?
A spárga egy valódi univerzális szereplő.
A vasárnap délutáni kerti ebéd előételeként családunk spárgaközeli élményt élt át. A hiba nem a szakácsnéban (Ira) keresendő, természetesen, hanem bennem, az ötletgazda beszerzőben.
Nagymamám 2-3 hetente sütött kenyeret. Korán reggel kelt, elővette a fateknőt, és bedagasztotta a tésztát: összekeverte a lisztet, a vizet, a kovászt és a sót, s addig dagasztotta, amíg csöpögött az isterje – ő így mondta, fogalmam sincs, jól írtam-e; magyarul annyit tesz, addig csinálod, amíg megizzad a homlokod.
Egyszer beszélni kéne majd a kenyérről is, hogy mi is az valójában, hogyan készül, és miért jó csinálni, enni, vagy csak nézni.
Ha visszaképzelem magam a gyerekkorba, és megpróbálom összeállítani a számomra legkedvesebb háromfogásos menüt, akkor az az ebéd mindenképpen egy libahúslevessel kezdődne, méghozzá maceszgombóccal és/vagy töltött libanyakkal felerősítve.
A spájzban akad családi főzet is szép számmal, de tallózás közben végül a vendégstelázsira terelődik a figyelem. Ottan is egy jó kiállású tételre, miszerint: Vegyes lekvár.
Csirág vagy nyúlárnyék? – merül fel óhatatlanul a kérdés. Mindkettő! Azaz spárga.
Hagyma, paprika, paradicsom, füstölt kolbász. Lecsó. Kerti csúcsgasztronómia, mindent bele alapon.
Fél hat múlt, a tücskök talán aludni mentek, a kutyák viszont kezdik ébresztgetni egymást. Én meg magamat, hogy most már el ne aludjak, ez az egy nap talál még itthon a nyárból, és ha a lakásfestéssel-takarítással el is készültünk tegnap estére, a szeder nem vár szeptemberig, most kéne befőzni.
Természetesen a napfényes kertben költjük el, az utolsó szálig, a dokumentálás során az üde viaszkosvászon terítőt sem rejtve véka alá.
A Brodmann család velünk szemben lakott, egy apró telek apró házában. A hat gyermek és az apa-anya két tapasztott padlójú tiszta szobácskában élt. A sparheltben égett a tűz, és Brodmann néni minden nap finom, egyszerű ebédet főzött népes családjának.