Zsubori Ervin: Októberi Brownie-torta
Konyharuhával letakart üvegű sütőben készült. Amíg kihűlt, nem szabadott a konyhába kimenni.
Magyarországi abroszok emlékezete
Konyharuhával letakart üvegű sütőben készült. Amíg kihűlt, nem szabadott a konyhába kimenni.
Milyen vásárfiát lehetne hazavinni a szigetmonostori PirosLábos Fesztiválról, ahol a Fő utca portái megnyílnak és a helyi termelők megmutatják: ki mit tud?
Minden tojás egy önmagába zárt önálló univerzum, amelyről csak annyi sejthető, hogy a közepén egy hatalmas aranysárga nap ragyog.
Igazán mozgalmas hétvégénk volt, az őszi termések hiánytalanul begyűjtve…
Ilyen píár mellett még jó, hogy elfogyott! – fakadt ki a házigazda az egyik Arnolfini Fesztiválon, amikor személyesen szerettem volna megkínálni az általam hozott ételből, de a tálalás után nem sokkal már egy szem sem volt belőle. Az üres tál melletti cédulán ez állt: „Borzasztóan ronda és borzasztóan finom spenót labdacsok Cauli módra”…
A nyírt gyep négyszögére találomra ráterített kockás plédet – selyem címkéjén a vadnyugati lovasszekérrel – gyermekkoromtól nem hagytam elkallódni. Kétezervalahány októberének késő délutánja volt (úgy teszek, mintha nem tudnám napra pontosan), az a percről percre változó, tünékeny fajta, az áttetsző fénykúpjaival, mely minden tárgyat olyan feltételessé old.
Nem vagyok nagy főzőcskéző, kicsi sem, de amit elém tesznek, azt (a kelkáposztán és a finomfőzeléken kívül) megeszem. Gabinak, a feleségemnek pedig szokása, hogy tesz elém, reggel, délben, este.
Két sárga és egy pirosba hajló zöldpaprikát nagyvonalúan feldarabolunk, majd széles serpenyőben, sóval és kakukkfűvel megszórva, negyed órán át lassú tűzön párolunk.
A görögdinnyét először is ki kell választani. A tökéletes szelekció módszertanának könyvtárnyi irodalma van, a tuti tippeket azonban a tapasztalati tények nem mindig igazolják (ennél azért árnyaltabb a kép: szinte sohasem).
Aki tiszta udvarra és rendes házra törekszik, annak a portája előtt mindig látszanak a gereblyenyomok a homokban.
Van itt egy nagy hiány, kérem szépen, a hazai szakkönyvpiacon. Jelesül, még mindig nem jelent meg a levéltári hivatkozásokkal, forrásmegjelölésekkel hitelesített, tudományos igényességgel megírt Pacalbarátok Egyetemes Nagy Pacalkönyve!
Talán soha nem fogom már megtudni, mitől volt olyan finom a Teri nagyi bejglije. Néha persze felmerül bennem, hogy csak a gyermekkor távolából látszik olyan fenségesnek az a sárga tésztájú, édes, omlós süti, de aztán rájövök, hogy tizenévesen nagyon is tudományos alkat voltam: csak a tapasztaláson alapuló tények győztek meg. Szóval, az a bizonyos mákos bejgli valóban csodás volt.