Zsubori Ervin: Zongorás gomba
A gomba valójában gorgonzolás, csak ezt nem mindig könnyű kimondani…
Magyarországi abroszok emlékezete
A gomba valójában gorgonzolás, csak ezt nem mindig könnyű kimondani…
Élet, élet, szent megunt élet, olyan jó visszajönni beléd… Még messze fogalmam sem volt arról, hogy valójában ezt kellene éreznem, amikor egy jó húslevest eszem, de ma már tudom, érzem. Ehhez el kellett menni messzire az élménytől, hogy visszatérhessek.
A rakott krumpli nálunk nem tejföllel készült, hanem a gondosan választott füstölt kolbász bőkezűen locsolt szaftjában…
Türelmetlenül húztam magam után a lépcsőn lefelé nagynénémet, aki az automaták gondolatától is irtózott. Leérve először csendben néztem, ahogy a villanyfényben, az üvegfal mögött, várt rám a szendvics.
Na, hát a konyhai formatervezőknek aztán igazán könnyű! Csak rápillantanak a „modellekre” és már jön is az ötlet.
A képzeletbeli trón tetején a kelt tészták (kőttíszták) ültek. Nagyanyám mestere volt ezek elkészítésének, talán kényszerűségből is. Parasztcsaládban nőtt fel, ahol emberemlékezet óta, kemencében sütötték maguknak a kenyeret.
Az egyik kedvenc édességem az anyukám készítette szülinapi csokitorta, amelyet szintén saját készítésű cukorgalambok díszítenek, pirosra festett kis csőrükkel.
Lehet bármilyen ünnep, hétvége, esküvő, a csapat mindig összeáll.
Az a megtiszteltetés ért, hogy az Arnolfini házaspár személyesen tett látogatást hajlékunkban, azaz Recsi cicánál és lelkes gazdájánál.
Gyerekkori kedvenc ételeim az ízen, illaton kívül emberekhez, helyzetekhez kapcsolódnak. Ott van például a krumplis nudli édes morzsával és porcukorral. Ez azokat a ritka ünnepeket idézi, amikor vidámság volt, és a Mama gyors mozdulatokkal, sorban egymás után sodorta a nudlikat; ez a mozdulat, és a keze emléke kötődik hozzá.
Néhány hete minden reggel ezt iszom a zöld tea után.
Mit tegyünk, ha hajnali ötkor váratlanul felébresztenek a kollégiumban? Keltsük fel az egyik szomszédunkat, és javasoljunk főzőcskézést aznapra.