Eugenia S. Lee: Salátaszmájli
Salátát szerettem volna venni online, a másnapi pörkölt mellé, és egy mosolygós fotó majdnem elcsábított…
Útról való, máshol megélt ízszilánkok
Salátát szerettem volna venni online, a másnapi pörkölt mellé, és egy mosolygós fotó majdnem elcsábított…
Félnapos esős városnézéstől megmacskásodott talppal, elcsigázottan tértünk be Porto belvárosában egy utunkba eső gyorsétterembe.
November első vasárnapján minden évben ellátogatok a dán királyok vadaskertjébe, hogy a többi látogatóval együtt én is felidézzem a régi, nagy királyi vadászatok emlékét.
A színház San Diego belvárosában, a lakásom onnan jó 25 mérföldnyire, az óceán partján, a víztől talán 100 méterre. Egy szó, mint száz, paradicsomi állapotok. És rengeteg látnivaló. Természetesen éttermek is.
A halakat és a zöldségeket az utcán faszénnel felhevített tüzes vaslapon grillezik, ezért a várakozás idejére egy kis faládikában zsemlécskéket, barna kenyérkockákat és egy tálka majonézes halpástétomot tesz az asztalunkra a kis termetű, vékonyka, idős pincérnő.
Mindjárt az elején tisztáznom kell, hogy a létbe belenéző lazacról készült fotónak története van. Ami úgy kezdődik, hogy internetes szakácskönyvet indítottam a Stockholmi Nemzetközi Könyvtár honlapján.
Október 16-án vasárnap véget ért az idei sátoros ünnep. Az őszi ünnepek közül ez lett a kedvencünk Izraelben.
Úgy hajnali 4 felé, valakinek hatalmasat kordult a gyomra. Lehet, hogy az enyém, mert Gremin azt mondta: Dénes, bírd még egy darabig, mindjárt nyit a pék. Aztán Tatjanával 4:15-kor lementünk a pékségbe, ahol már friss bagel illatozott a pulton.
Utazásunk utolsó napját már újra a portugál szárazföldön töltöttük, ahol Sintra városába kirándultunk, bejárva a portugál királyok és arisztokraták romantikus nyári palotáit.
Szüret a hat négyzetméteres stockholmi teraszról.
Ezúttal – szerény belepő fejében – módom volt megtekinteni az emeleti bálnacsont-faragásokat is. Egyszerű emberek művei ezek a kis szobrocskák, vésetek és faragások, amelyek között azonban sok olyan akad, amelyet profi művészek is megirigyelhetnének.
A tepertő vagy töpörtyű – kiejtése vidékenként változik – tulajdonképpen a zsírolvasztás mellékterméke. Az, amiről én beszélek, még meg is volt darálva, úgyhogy nekem Magdus néni kenyérre kente.