Gergely Tamás: Ajiaco Bogotano, Puccinitől
Kérdem ezért tőle: „Főzni szoktál?” Meglepődve válaszol, s elárulja, hogy ő diplomás szakács. No, akkor egy kolumbiai recepttel megajándékozhat bennünket…
Kategória: Madárlátta
Útról való, máshol megélt ízszilánkok
B. Tomos Hajnal: Sárgarépa, zeller és placebo
Hat barátném és ugyanannyi szomszédasszonyom elkacagott históriájából szűrtem ki, hogy mióta idősödő férjeik tudomást szereztek a zeller férfipotenciára gyakorolt pozitív hatásáról, mintegy varázsütésre elkezdték enni e „csodaszert”.
Eugenia S. Lee: Távgyógyítás több ezer kilométerről
Krisztával egymást szoktuk gyógyítani, pontosan én sem tudom, hogy miért, magunkat is tudnánk, de mindkettőnknek jólesik a gondoskodás.
Ligeti Zsuzsa: Kávénosztalgia #12 – Nassfeld
Délutánra aztán elfáradunk, egyre többet gyönyörködünk a kilátásban, végül elcsábulunk, és leülünk egy hütte teraszára.
B. Tomos Hajnal: Újrahasznosítás a konyhában
Annyi étel sült, főtt, szeletelődött a másfél nap alatt, amennyi „normál körülmények” közt egy hét alatt sem. Az ám, de mi legyen a maradékok sorsa?
Galambos Tibi: Teaház #3 – Tea Lujzával
Izraelben friss fűszernövény is kerül a teába, a legtöbbször menta, amit itt nánának hívnak. Nekem azonban egy másik a kedvencem.
Gergely Tamás: Kínai tea – Romániában, a nyolcvanas években
Ebédeltünk a vásárhelyi vasútállomáshoz közeli büfében, nálam poggyászként egy cekker, amiből kikandikált két doboz kínai tea. Sütő Dani emlékére.
Eugenia S. Lee: A kámászot lelke
Az enyém – üresen – hét és fél kiló. Nyögök, mikor tele van vizes rizzsel, húzom-vonom, de olyan finom rizst sehol nem lehet enni, mint nálam.
Biró Csongor: Egy kávé Pulicában
Itt a Bar Rossi Bruna, benne csak egy maszkos lélek. Iszok majd egy kávét, de előbb irány a vár. Szürke ódon falai között megbújnak az elmúlt századok, annyira emelkedik a széltében elfogyó út, hogy beszorul az a csepp levegőm is. Utcából egy van, néhol olyan szűk, hogy a vállamat söpri az illatozó árnyékliliom.
Gulyás Dénes: Pezsgő a Möll hideg vizében
Szokásos karintiai nyaralásunk egyikén, mint rendesen, hajnalban ébredtem, s a Möll partján sétálva jutott eszembe, hogy valamilyen szokatlan ajándékkal lepem meg a feleségemet.
Gergely Tamás: A víz, amit iszom
Éltem Brassóban, Kolozsváron, Szatmár megyében Tamásváralján és Túrterebesen, Bukarestben, majd Stockholmban, hatszor kocsiztam turistaként Stockholm és Brassó között, ami rengeteg szállást jelent a német tengerparttól az osztrák Alpok tetejéig, hát bizony ivóvíz dolgában akár szakembernek is mondhatnám magam.
B. Tomos Hajnal: Szalonnás rántotta, orvosi utasításra
Sopánkodik az orvosom, hogy nem jól és nem hasznosakat eszem. De mi lenne az, ami finom és hasznos egyszersmind, alaposan lestrapált szervezetemnek?