UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Lokalizációs tagolású menü
Asztalunk dísze most egy zöld csokor, amely teraszunk immár elhíresült karalábéjához tartozik, arról vágta le Éva, hat négyzetméteres kertünk tulajdonképpeni gazdája, amikor annak alsó leveleit az erős napsütés veszélyeztette.
Nem szeretek órák hosszat ácsorogni a tűzhely előtt, míg a zöldségek és a húsok megpuhulnak, ezért a teflon tejforralóval egyidőben vettem két alumínium kuktafazekat is, egy két- és egy négyliterest. A levest a nagyban főzöm, a pörköltöt a kicsiben.
Az úgy van, hogy ha épp leülünk egy helyen kávézni, akkor persze hogy fontos, milyen a kávé… na, de milyen a pohár, a csésze, a bögre, a findzsa? És milyen a hangulat, amikor készítik és leteszik eléd? Az ember magával viszi az élményt, a levegőt, a színeket, az illatokat, a beszélgetés hangulatát. És a csészét. Mert az hozzátartozik. Jó, nem minden helyről, de néhányról.
Amikor férjhez mentem 1972-ben, vettem egy teflon tejforraló lábost. (Akkor még nem volt tartós tej, forralással tartósítottunk.)
Ma nyitnak a prágai sörkertek és a dalmát kávéteraszok. Hogy mi a közös bennük? Az újság és a foci. Ma mindkettőért külföldre kell menni.
Ugye, a színe vigasztalan zöld. Maga a gyümölcs kemény. Ám ha felvágjuk, láthatjuk, hogy legalább a bele piros. Elvileg ehető lenne, de cseppet sem édes, és puhának sem mondanám.
Albániában nem kolbászból, hanem fűszerbabérból van a kerítés. A babérlevél a krumplifőzelék elengedhetetlen kelléke, így a helyi „burek” helyett gyakran voltam főzelékgyanús kívánós.
Egy születésnapra.
Álltunk a konyhában, kinek-kinek a kezében a tányér. Péter villáján az első falat még úton volt a szája felé, mikor megszólalt, és azt kérdezte: Tudod, mi a baja a te kocsonyádnak?
Bevásárlás karantén idején – élő, egyenes adás.
Fifi a Vörös Áfonya bokrának egyik illatcseppje volt, aki a méheket, darazsakat útba igazította bokor anyukája felé, hogy azok virágporral szedjék meg kicsike sajtárjaikat.
A fotó ma délután készült, öt óra után három perccel, annak örömére, hogy hét hét után, és napra és percre pontosan hat évvel az első itteni rozéfröccs elfogyasztásával egyidőben újra megnyitott a debreceni Divino.