Molnár Adrienne: Karanténreggeli
A vírusok ellen mindent be kell vetni. A reggelit is.
Lokalizációs tagolású menü
A vírusok ellen mindent be kell vetni. A reggelit is.
Mi az nekem – gondoltam én –, egy életem, egy halálom, kenyeret fogok sütni, hiszen az önkéntes karantén ki tudja, mennyi ideig tarthat.
Az egyik lehetőség, ami nekem segít átvészelni ezt a periódust: törődés magammal apró dolgokban. Most van idő felcicomázni picit a reggelit.
A karalábé sem tartozik a népszerű ételek közé, de a leveleivel még ritkábban kerülünk kapcsolatba. A leveleknek akkor olvastam először utána, amikor beköltözött hozzánk egy húsvétkor Frigyes, a gonosz fekete nyúl egy hétre, amiből persze két hónap lett.
Cascaisban járva ittam zsinzsát, és ettem malacpörköltet kagylóval.
A libazsírt otthon kellett előállítani, és ennek egyetlen módja volt. Ősszel, attól kezdve, hogy a libák már eléggé meghíztak, nagymamám minden héten pénteken vásárolt belőlük egyet a piacon.
Utolsó indiai képeslapomat – ez régóta nem volt kérdés – a fűszerekről írom. Haza is hoztam belőlük.
Adva volt egy szerény adag tegnapról maradt lecsó és valamivel több rizs. Ezt az alapanyagot kellett átmenteni, s felhasználni ötszemélyes családi ebéd készítéséhez…
A szezonnyitó családi műfaj, úgy jó, ha mindenki jelen van, és rohanni sem kell sehová, így klasszikusan hétvégére szokott esni. Nem így az idén…
Nemhogy konzerv formában nem kóstoltam még ezt az elképesztő méretű gyümölcsöt, de soha nem is hallottam róla. Pedig a jackfruit nagyon is létezik, igencsak méretes teret szorítva ki magának a világegyetemből.
L: Szerintem ne menjél piacra. A: Átgondolom még. A: Amit lehetett, a közértekben megvettem. L: Jó! És időzítsd a tavaszi nagytakarítást mostanra!
Három bűvös szó, ami így, egyben kimondva is izgalmasan hangzik, akárcsak egy varázsige, külön-külön viszont az indiai konyha előkelő triumvirátusa.