UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Ahol minden kicsit más, mint a nagyteremben
A fotó ma délután készült, öt óra után három perccel, annak örömére, hogy hét hét után, és napra és percre pontosan hat évvel az első itteni rozéfröccs elfogyasztásával egyidőben újra megnyitott a debreceni Divino.
Kapaszkodók.
A szalonna nem lehetett sokkal vastagabb, mint a bükkfából hasított, s kézvonóval simára húzott lapítódeszka, de sarkai nem voltak megcifrázva. Még látszott rajta a böllér pálinka után sóvárgó, meglebbenő keze nyoma.
Kovászos, dagasztott, kelesztett. Jelenet a karanténnaplóból.
Engem ki lehet üldözni a világból a kovászos uborkával. Egyszerűen nem szeretem az ízét. Nem is a kulináris élvezet miatt csinálom, hanem azért, mert nekem ez maga a nyár.
Délben beült az önkiszolgáló jókora hodályába, tálcáján valamilyen egyszerű, első pillantásra azonosítható alapanyagú étellel. Pár perce falatozhatott, mikor odajött egy láthatóan illuminált egyén, valamit mondott, s tányérján üres főzelékkel leült vele szemben.
A vers, Molnár Piroska előadásában, a legendás francia sütemény sütését idézi meg, s egy Proust-idézettel indít.
A járvány miatt komoly veszélybe került az idén tavasszal a németországi spárgatermés betakarítása. Otthon ragadtak ugyanis azok a lengyel, román és bolgár dolgozók, akik ilyentájt Németországba utaznak, hogy szakszerűen leszedjék a termést. A gazdák a kormányhoz fordultak segítségért…
Harminc éve történt, egy 500 fősnél nagyobb nyilvános rendezvényen.
Jelenet egy karanténnaplóból.
Nyers tök megszelve, ahogy izzad.
