Héjjas Emese: Vinyegret
Gondolataimban megjelent egy orosz fejkendős asszony, aki nem hibázik. Megfőzi türelmesen a céklát, a répát meg a krumplit. A cékla már hajnal óta rotyog…
Ahol minden kicsit más, mint a nagyteremben
Gondolataimban megjelent egy orosz fejkendős asszony, aki nem hibázik. Megfőzi türelmesen a céklát, a répát meg a krumplit. A cékla már hajnal óta rotyog…
Ki ne ismerné a magyar népmeséből a furfangos kőlevesfőző, a semmiből ízletes fogást bűvölő nagyeszű, találékony legény népmesei figuráját. Ilyesfajta, „alkotok abból, ami van” bravúrokra, nekem is gyakran szükségem volt. Legutóbb ma, kicsivel önkéntes karanténunk öthetes évfordulója előtt.
A nyúl szapora állat. De a csokinyúl is szaporítható…
Pácokhoz, szószokhoz, mártásokhoz, ecetekhez. Halakhoz, vadakhoz, madarakhoz. Amúgy: mint a kámfor.
Tavasszal gyakran előfordul velem, hogy túl sok tojás kerül a kosaramba a piacon, miután a kedvenc kofám, a nullás tojást áruló néni rám kacsint: „Ezeket bizony tegnap tojták, kedveském, még melegek”. És tényleg!
Húsvét hétfőn, ébredés után, kertben keresni csokitojást. Ez nálunk családi hagyomány. A mostani év azonban ebben is változást hozott.
Az asztalon az élet. Buja, zöld élni akarás, még most is, amikor nehéz látni a jövőt.
Pizza négy személyre, több kameraállásból – otthonról, a Mandzsetta Studios prezentálásában.
A kalácsra nem lehet felkészülni. Nálam a kalács kihívás, izgalom, és még olyan emlékeim sincsenek, amelyekhez mérhetném az eredményt.
A karantén új megoldásokat követel – az élet többi területéhez hasonlóan a konyhában is.
Iskolás koromban néha nekem kellett az ebédemről gondoskodni. Ez legtöbbször abból állt, hogy felmelegítettem a villanyrezsón a kikészített ételt, de néha önálló fűzésre, például májpirításra is adódott alkalom.