UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Az idődimenzió mentén feladva
A gyerekkori húsleveseknek legkevésbé az ízére vagy az illatára emlékszem, valójában abban sem vagyok biztos, hogy marha- vagy tyúkhúslevesek voltak-e. Valószínűleg hol ez, hol az. Csak egyben vagyok biztos: maceszgombóc volt bennük. Amire emlékszem, az az egésznek a légköre.
Ki gazdag, avagy az angol fajansz étkészlet meséje, ezúttal a szerző tolmácsolásában.
Gyermekkoromban volt a nagyanyámék háza előtt egy vénséges körtefa a Mária Lujza fajtából. Meglehetett az vagy száz éves is, mert nagyapám, amikor megvásárolta jövendőbeli családi fészkét, már javakorabeli, hatalmas koronájú fa volt. Nos, ez a körtefa úgy ontotta minden évben a nagy, lédús gyümölcsöket, hogy gyakran letört alattuk egy-egy ág.
Egy Sara nevű vendéglőláncolat gyári kantinjában ettünk, szubvencionált és finom ebédet. Itóka az ebédhez – nagy választékban a gyár termékei: narancslé, Coca-Cola, gyenge sör… Feltűnt viszont, hogy tejet is lehet választani.
Lelazulós tervezgetés jeges dellával (kávé, kakaóval felöntve)…
Amikor nagymama lelke felköltözött a Mennyországba, áttelepült hozzánk a többi csetressel együtt egy zománcozott nyeles serpenyő is. Kívül világoskék, belül tejfehér, sötétkék csíkkal a peremén. A belsejébe három öklömnyi mélyedést süllyesztettek.
Saját recept alapján elkészítettem a sajtos, kolbászos kenyeret és a tepertős pogácsát is, hogy összehasonlíthassam, melyikből fújnak jobban a pusztai szelek, melyikben bőg hangosabban a gulya és tilinkózik szebben a pásztor.
Délelőtt egy kicsit esett ugyan Pesten, de mire kiértünk a Kossuth téri házasságkötő teremből, már meleg volt, Szigetszentmiklósra pedig, a kertes családi házhoz, igazi nyármelegben érkeztünk meg, ahogyan az el is várható egy augusztus 15-i szombaton.
Aztán az 1990-es évek közepén nagyanyám is elment az édesanyja után, s az a néhány tárgy rám és testvéremre szállt. Most is használom az egyiket, egy körülbelül 50 centi hosszú, 30 centi széles, számtalan forrázás, súrolás, csiszolás után is nagyon vastag tölgyfa vágódeszkát, melyet még kádármester nagyapám szabott ki anyósának úgy 90 évvel ezelőtt.
Így esett meg a minap, hogy a hőségben, a gyönyörű sárga-fehérben ragyogó, kis felfújható medencémbe Paul is beugrott hűsölni. Mindketten szeretünk ilyenkor egy-egy gazdag koloritású barackot elfogyasztani. Most is ez történt.
Sógorom megajándékozott minket egy turmixgéppel. Vajszínű műanyag, szürke kapcsolókkal. Unimix piccolo, VEB EHG Typ R 1300.
Mindjárt az elején tisztáznom kell, hogy nem Hamvas Béláról lesz szó ebben a kis visszaemlékezésben, hanem a medeséri Pali bátyámról, a Székelyföld közepén.