Hajdú Mónika: A receptekről
Nálam a receptolvasás gyakran már az első sornál kimeríti képességeimet.
Az idődimenzió mentén feladva
Nálam a receptolvasás gyakran már az első sornál kimeríti képességeimet.
Amikor minden különösebb csinnadratta nélkül elhagytam a szülői házat, a szomszéd Mariska nénitől kaptam nászajándékba két piros zománcozott lábost és egy kis fazekat, természetesen fedővel együtt.
Különös vonzalom él bennem a tenger adta finomságok iránt. Bárhol jártam a világban, ha tenger mosta az ország partjait, biztosan végigettem, amit az időmbe szorított lehetőségek és éttermek kínáltak.
Norvég barátaimmal egy neptuni (Fekete-tenger) üdülőhelyen megtartott élelmiszer-biztonsági előadásról tartottunk haza, s épp a lofoteni szárított tőkehal sorsáról elmélkedtünk, amikor megszólalt a telefon.
Amikor tűzszerész apám leszerelt, a Lajos utcában a MÉH átvevő telepen helyezkedett el. Annyira szívébe lopta magát egy szecskavágó, hogy egyik este hazacipelte azt a nagy rozsdás monstrumot.
Erről nekem Túrterebes jut eszembe – újra. Meg egy „tejes” reklám. Így szólt: „Micsoda erő, micsoda izom / Reggel-este tejet iszom!”
Van a túrós bukta készítésének egy kulcspillanata. Nevezetesen az, amikor az ember a négyzetre vágott tészta négy sarkát batyuszerűen összefogja, s megpróbálja őket összeragasztani.
Ilyen fekvéssel és testi adottságokkal csakis a legjobbat szabad. Mármint az asztalra. De hogy kerül a sellőlány az asztalra?
Déli erkélyünkön koráll színű gömbökben gyönyörködöm. Paradicsom. Kifejezetten erkélyre méretezett.
Az ócskások igyekeztek egyszerre túladni a nagy kupac hagyatékokon, szemelgetni nem szívesen engedték a vevőket. Így került a kredencfiókba egy olyan fanyelű eszköz, amiről a házban senki sem tudta megállapítani, mire szolgál.
Cortado, klasszikus alapon.
A kinyitott üvegből isteni illat áradt, szinte megszédültem tőle: nem kolbász volt benne, hanem kis füstöltcsülök-kockák.