Mörk Leonóra: Beethoven asztalánál #1 – Kávé szifonból
A muzsikus kedvenc innivalóinak listáján a kávé állt az élen, azzal indította a napot, és délután is szívesen fogyasztott belőle – akár egy kávéházba beülve, akár odahaza.
Az idődimenzió mentén feladva
A muzsikus kedvenc innivalóinak listáján a kávé állt az élen, azzal indította a napot, és délután is szívesen fogyasztott belőle – akár egy kávéházba beülve, akár odahaza.
Egy kisebb lábos is került a sparheltra, szigorúan zsírral, benne beirdalt szalonnacsíkokkal. Szépen visszapöndörödtek a szalonnák, sercegett a zsír, gyöngyözött az édesnemes pirospaprika.
A Stílusos Vidéki Éttermiség évadnyitó rendezvényén, február 22-én Szabi, a pék fánkkal rukkolt elő, de valami egészen különleges változattal…
Volt egy fej fokhagymám. Készítettem belőle néhány variációt. Azután szép lassan megettem.
Butnaru bácsi egy szép nap elhívott a lakásukba, ahol a felesége dulcsácával kínált. Világos volt, hogy jutalomról van szó, az volt a válasz a hűségemre, és a jutalom azért, hogy a sakkjátékot művelem.
A lilahagymával-paradicsommal karamellizált, aszalt szilvás kacsamáj áfonyával, kis vörösborral, kókuszzsírral – meg a többiek.
„Slovensky bylinkovy caj.” Jelentsen ez bármit is, forró, fűszeres, finom…
Egyszer egy nyári vasárnap délelőtt meg akartam számolni, hogy a zágrábi buszváróban vajon hány kávéház üzemel. Tizenkettőnél abbahagytam a kalkulust. Ezen az estén, éjfélkor még három olyan hely volt nyitva, ahol pincér hozta a kávét.
Berta lányom, aki már 6 éves, szerencsére nagyon ritkán beteg. Az idei influenzaszezonban viszont mégis tartanunk kellett pár napnyi kényszerpihenőt, igyekeztünk hát jól kihasználni az együtt tölthető időt.
Első negyedszázadomban nem ittam kávét. Viszont egy idő után én jártam a kisboltba vásárolni – gyalog tíz perc, biciklivel három –, ahol, ha szerepelt a listán, kávé is került a kosárba. Negyedkilós Karaván. Pörkölt, de szemes. Így azt meg is kellett darálni.
Palacsintából a túrós. De a mogyorókrémes sem smafu. Meg a Túró Rudi sem…
A koppenhágai Alchemist menüjében 50 fogás szerepel, de az étterem többet ad az ott szereplő ételeknél: egy komplett élménycsomagot az installációs művészet és a színház keverékéből. A „műsor” hét teremben folyik, a vendégeknek vacsora közben vándorolni kell egyikből a másikba.