Gergely Tamás: Üdvözlet Cascaisból #1 – Zsinzsá
Cascaisban járva ittam zsinzsát, és ettem malacpörköltet kagylóval.
Az idődimenzió mentén feladva
Cascaisban járva ittam zsinzsát, és ettem malacpörköltet kagylóval.
A libazsírt otthon kellett előállítani, és ennek egyetlen módja volt. Ősszel, attól kezdve, hogy a libák már eléggé meghíztak, nagymamám minden héten pénteken vásárolt belőlük egyet a piacon.
Uram, Uram, kegyelmezel-e, ha megszólítalak, / tárkonyillatú reggelen nap arcomon, / a kutya hol mögöttem, hol előttem szalad, / lábaim maguktól falják az aszfaltot.
Utolsó indiai képeslapomat – ez régóta nem volt kérdés – a fűszerekről írom. Haza is hoztam belőlük.
Adva volt egy szerény adag tegnapról maradt lecsó és valamivel több rizs. Ezt az alapanyagot kellett átmenteni, s felhasználni ötszemélyes családi ebéd készítéséhez…
A szezonnyitó családi műfaj, úgy jó, ha mindenki jelen van, és rohanni sem kell sehová, így klasszikusan hétvégére szokott esni. Nem így az idén…
Nemhogy konzerv formában nem kóstoltam még ezt az elképesztő méretű gyümölcsöt, de soha nem is hallottam róla. Pedig a jackfruit nagyon is létezik, igencsak méretes teret szorítva ki magának a világegyetemből.
L: Szerintem ne menjél piacra. A: Átgondolom még. A: Amit lehetett, a közértekben megvettem. L: Jó! És időzítsd a tavaszi nagytakarítást mostanra!
Három bűvös szó, ami így, egyben kimondva is izgalmasan hangzik, akárcsak egy varázsige, külön-külön viszont az indiai konyha előkelő triumvirátusa.
Nyár volt, és Balaton, és azért tényleg fiatalok voltunk, néha, többnyire stoppal, útnak is indultunk valamerre. Egyszer egy ilyen alkalommal nagyon elengedtük magunkat: beültünk egy szántódi étterembe, ahol volt az étlapon egy titokzatos nevű, ráadásul megfizethető étel: szentgyörgyhegyi palacsinta.
Splitben tanulok, s miután megszereztem a jogsit, lecsaptam a család öreg Skodájára. De hogyan vigyem le? Ekkor jött az ötlet, hogy van egy vonat este 10 után Zágrábból, ahová felrakhatom az autót, és reggelre Splitben vagyunk. A strudel csak később jött…
Úton a Dél-India legkeletibb részén található Rameswaram szigetére, egy egyszerű kis helyi étteremben állunk meg ebédelni, ahol nagy meglepetésünkre nem tányéron, hanem pálmalevélen szervírozzak az ételt.