UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Felfedeztem egy tortát, amiről azonnal a Spanyolnátha Téli Kertfesztiválja jutott eszembe, ugyanis ez egy hidegkedvelő mussztorta. Kiválóan tart mínuszban. Sőt. Könnyen Schiele-síthető. De ha már Egon Schiele-nek köze van egy tortához, akkor az többé nem mussztorta. Onnantól mufftorta.
Adalékok egy tortasütés hátteréhez…
Eszembe jut például a felejthetetlen Káposztás pogácsa, amit a szerző belgái imádtak és széthordtak az utolsó morzsáig. Mi nem adtuk oda semmilyen belgáknak, sem más nációnak, bár az utolsó morzsát a belga griffonunk, Szifon porszívózta fel.
Szívszaggató sírások és olaszos jelenetek, konyhai kacajok, cuppanós puszik és megbocsájtások. Mara Mama emlékezete.
Sütőajtón át járok-kelek egy másik, porcukros világba, ahol nem minden sül el jól. De az első mussztorta igen.
Kész-fű-rész, mandulatallér fog sülni a panelkonyhában, Pötiflőr konyhatörténelmébe birodalmi léptekkel vonul be a marcipános ízvilágú, rusztikusan fakó és puhán kettétörő, csudálatos cookie.
Úgy alakult, hogy macskás pitét sütöttem a kolléganő szülinapjára. Na, nem úgy macskás…
Ha az ember lányának a fiúja Űrbe! verseskönyvet ír, akkor az ember lánya meglepetés Űrbe!tortát süt a nagy napra. De milyen az Űrbe!torta?
Ropogós kéreg kívül, puha zöldségek és nagy lukak belül. Ugye, milyen gyönyörű? Ugye, milyen kívánatos?
A sajtos tallért Anyuka sütötte, 3 és fél órán át a tűzhely mellett állva a 35 fokos panellakásban, a hetedik emeleten, nyitott ablaknál, egy szál bugyiban, a nagypapa által készített, nehéz, fém, hosszú nyelű tallérsütőt forgatva a gázrózsán…