Petrőczi Éva: A „zöldszájú” Gisela
Jan Casey nagyszerű regénye voltaképpen háborús szerelmi történet, két barátnőről.
Jan Casey nagyszerű regénye voltaképpen háborús szerelmi történet, két barátnőről.
Ezidén szokatlanul nagy, mert családom személyes életébe is beleszövődő látvány-emléket kaptam a sümegi Kisfaludy Sándor Emlékházban.
Tekintettel arra, hogy a Downton Abbey szakácskönyv hatalmas receptgyűjteménye egy ismertetésben semmiképpen nem rekonstruálható, úgy döntöttem, hogy a kötetből kiválasztom és kommentálom egy abszolút kedvencemet, s ezt követően egy „jaj, csak ezt ne kelljen megkóstolnom” fogást.
Aki szerette a Downton Abbey sorozatot, illetve a témából készült önálló filmet, az nagyon fog örülni ennek a filmképekben, fő- és mellékszereplők arcának felidézésében és tipikusan angol kulináris csendéletekben gazdag könyvnek.
Ami a nagyon gyorsan kipróbálásra csábító receptek egyike, az a mindössze öt [!] percet igénylő, a fagyizás helyett is nagyon ajánlható „Áfonyás-banános turmix gránátalmával” névre hallgató műalkotás.
Meik Wiking könyve, a Hygge a lehető legjobban hatott rám. Amint elolvastam, azonnal főztem egy nagy adag eperlekvárt, s katica alakú kis LED-lámpám fényénél tősgyökeres dán életszeretettel megettem belőle egy csészényi porciót!
Manuela Inusa könyvének teái természetesen sokkal rafináltabbak, „művészibbek” egykori kedvenceimnél. Olyannyira, hogy a legtöbbjük szinte afrodiziákumnak tűnik.
Johanna vértjét / kívántad egykor. // Ma oltalomnak elég / reszeltalma-tej-főzelék // páncélozta ruhád.
A könyvsétáltató című regény főszereplőjéről, a már hetvenharmadik évében járó Carl Kollhoff könyvesfutárról nekem már a könyvízlelgetés első perceiben szülővárosom, Pécs felejthetetlen „könyves embere”, az író és könyvkereskedő, a Libresszó alapítója, Kende Sándor jutott az eszembe.
Miközben Rhys Bowen rendkívül fordulatos történelmi „gasztrokrimijét”, Az Angyal-öböl felett című regényt ízlelgettem, újra meg újra eszembe jutott a neves táplálkozástörténész, Annie Gray méltán világhírűvé lett, pár éve angolul olvasott könyve, amely már munkája címében is ugyanazt a The Greedy Queen-t (Falánk királynő-t) hozza elénk, mint Bowen új kötete.
Ami a húsok, gyümölcsök, zöldségek, tejtermékek és fűszerek harmóniájában mindig jeleskedő székelyföldi konyhát illeti, arról elég bőséges tapasztalataim, ínycsiklandozó íz-emlékeim vannak.
E karácsonyi miniatűrök egyike-másika olykor ugyan a tizenkilencedik századi kanadai lelkipásztorok hangján is meg-megszólal, de legyünk igazságosak: ugyanakkor rendkívül élettelien és szórakoztatóan, szeretni való módon vall arról, hogy a karácsony nem az „éljünk magunknak”, hanem az „éljünk egymásért” kitüntetett korszaka – vagy legalábbis annak kellene lennie.