Petrőczi Éva: Zabpehelyleves – „barista” módra
Családunk több évtizedes kedvence a zabpehelyleves, amelynek számtalan variációját főztem már meg házam népének. Még az unokák közt is van olyan különc palánta, aki nagyon szereti.
Családunk több évtizedes kedvence a zabpehelyleves, amelynek számtalan variációját főztem már meg házam népének. Még az unokák közt is van olyan különc palánta, aki nagyon szereti.
Tekintettel arra, hogy sem a ceruza, sem az ecset kezelésében nem tudok jeleskedni, ezúttal egy saját készítésű fotós gyümölcs-csendélettel, pontosabban, egy áfonya–málna „duó” képével fejezem be új könyvem végleges vízfestmény-remekeinek halk megünneplését.
A könyv – szellemes, szerencsés, találó, s a mű lényegét kiválóan összefoglaló választás ez – egy Julia Child-idézettel indul: „Ha főzöl valakinek, aki közel áll hozzád, az felér a legszebb szerelmi vallomással.”
Hivatalos kitüntetésekben csöppet sem bővelkedő életemben kaptam azért jó néhány, életem végéig szeretetet sugárzó, erőt adó elismerést. Olykor olvasóimtól, máskor pedig tanítványaimtól, akikkel összehozott a sors a Károli Gáspár Református Egyetemen töltött csaknem húsz év alatt.
A könyv hősnője az okos, találékony, erős akaratú Madame Clicquot (lánykori nevén: Barbe-Nicole Ponsardin), aki Reimsben született, egy jómódú polgárcsalád sarjaként. 1777-ben, húsz esztendős korában feleségül ment a kezdetben csak vörös- és fehérborral, majd habzóborral is kereskedő François Clicquothoz, házasságuknak nyolc évvel később a férj halála vetett véget.
Húsvét második napján írom ezeket a sorokat, de még véletlenül sem egy nyusziról, legyen az csoki, vagy dísztárgy, vagy éppen játék. Hanem egy nagyon szép, fehér porcelánegérről, amelyet – óriási luxus volt ez nekünk akkoriban, 1982 táján – azért vettem meg, hogy a hűtőszekrénybe kerülő, az idő tájt még nem túl változatos sajt-zsákmányainkat frissen tartsa.
Igaz, lassan hét éve annak, hogy Erdélyi Z. Ágnes varázslatos és igaz balatoni „kulinármeséi” és Szalontai Ábel táj- és ételfotói közös albumba rendeződtek, mégsem elkésett és időszerűtlen röviden bemutatnunk ezt a klasszikus értékű, szépséggel, bölcsességgel, életszeretettel, továbbá a nemes ételek és borok szeretetével teli könyvet.
Maria Nikolai németül Münchenben megjelent, egyszerre ipartörténeti, emancipációs és szerelmes regényére alaposan felkészített a sors. Már nagyon korán megtanultam, hogy a csokoládé, a csoki nem „csak” édesség, nem csak a szerelem jelképe, hanem bizony sokszor maga a nagybetűs Élet.
A kilenc láb magas és csaknem 230 kilós, négyrétegű gyümölcstorta, amely nagyrészt az Ausztrál Leányegyesület által küldött nyersanyagokból készült el, s amelyet az ifjú férj vadonatúj kardjával szeletelt fel, egy nemzet testét-lelkét melengette 1947 késő őszén.
Most vagyok boldog: / két formás, köményes / cipóba sütöttem bele / minden vidám, s kedvetlen percemet.
A nagy sikerű Anne-sorozat előzménytörténetének, a Marilla a Zöld Oromból című regénynek sikerének titka elsősorban a szerző, Saray McCoy szinte „rokoni” szeretete és érdeklődése Avonlea kisvilága iránt. Marilla ifjúkorának történetében két piros gyümölcs, a ribizli és a málna is főszereplő.
Pokorny Lia receptjei a szó legnemesebb értelmében zöldek – és nemcsak az ivólevek és a desszertek, hanem a húsételek is. A Lia komponálta zöldségpörölt egyik ősét, a zöldborsópörköltet valamikor gyakran magam is feltálaltam, igaz, nemegyszer hó végi kényszerből – de a család apraja-nagyja szerette…