UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Délelőtt egy kicsit esett ugyan Pesten, de mire kiértünk a Kossuth téri házasságkötő teremből, már meleg volt, Szigetszentmiklósra pedig, a kertes családi házhoz, igazi nyármelegben érkeztünk meg, ahogyan az el is várható egy augusztus 15-i szombaton.
Ma ért volna véget a 13. Ördögkatlan Fesztivál – amely azonban a vírusjárvány miatt el sem kezdődhetett.
Az első fecskére nem kellett sokáig várni, a második szomszéd előtti parlagon hevert; címkéjét még nem kezdte ki az enyészet, így tudható: Körte volt előző életében.
Tegnapelőtt az Arnolfini Kantinban feltálaltuk a 850. fogást. Tegnap köszönthettük a 150. ízemlékezőnket. Ma pedig május elseje van. Ünnep.
Az otthon, családi összefogással készülő gasztromeglepetés eleve rizikós műfaj, igen magas a lebukás kockázata. Hatványozottan igaz ez karantén idején készülő New York-i sajttorta esetében.
Húsvét hétfőn, ébredés után, kertben keresni csokitojást. Ez nálunk családi hagyomány. A mostani év azonban ebben is változást hozott.
A szezonnyitó családi műfaj, úgy jó, ha mindenki jelen van, és rohanni sem kell sehová, így klasszikusan hétvégére szokott esni. Nem így az idén…
Egy kisebb lábos is került a sparheltra, szigorúan zsírral, benne beirdalt szalonnacsíkokkal. Szépen visszapöndörödtek a szalonnák, sercegett a zsír, gyöngyözött az édesnemes pirospaprika.
Első negyedszázadomban nem ittam kávét. Viszont egy idő után én jártam a kisboltba vásárolni – gyalog tíz perc, biciklivel három –, ahol, ha szerepelt a listán, kávé is került a kosárba. Negyedkilós Karaván. Pörkölt, de szemes. Így azt meg is kellett darálni.
Néhány éve új kötelező tartozéka van nálunk a közös családi karácsonyi ebédeknek: a házi készítésű tiramisu.
Talán egyszer láttam kinyitva a varázslatosan szép, bonbonokkal teli dobozt – hogy vendégségben-e, vagy hozta valaki, arra már nem emlékszem.
Adalékmentes adalék a betakarítási körképhez, avagy családi jelenet a konyhakerti paradicsomidény végnapjaiból.