Zsubori Ervin: Százszorszép
Talán egyszer láttam kinyitva a varázslatosan szép, bonbonokkal teli dobozt – hogy vendégségben-e, vagy hozta valaki, arra már nem emlékszem.
Talán egyszer láttam kinyitva a varázslatosan szép, bonbonokkal teli dobozt – hogy vendégségben-e, vagy hozta valaki, arra már nem emlékszem.
Adalékmentes adalék a betakarítási körképhez, avagy családi jelenet a konyhakerti paradicsomidény végnapjaiból.
Egyetlen szem kerül terítékre, a hosszúkás fajtából, ő nyerte a pirosodási versenyt. Érintésre kézben marad, elválik az éltető szártól, nincs tovább mire várni.
Vasárnap. A teraszon.
Egyetlen éttermet sem találtunk nyitva a környéken, pedig egészen Újpest központjáig elzarándokoltunk az öreg víztorony melletti lakótelepről.
A kókuszgolyók egy részében meggy, a többi csak úgy, üresen, de kevéske rummal ízesítve. Utóbbiakat én göngyölgettem, és hangsúlyoznám: szándékosan nem egyforma a méretük.
Van három mézeskalács. Sőt több. Érezni, van bennük anyag. Az ízük egy (finom), a formájuk három. Jelképeznek valamit.
Torta!? Erre már a medvék is felkapták a fejüket, és gyorsan felkapaszkodtak az ünnepi asztalra. Izgatottságuk csak fokozódott, amikor megtudták, hogy méz is van benne.
Adalékok a „saját levében” gasztroblog recepciójához.
Mivel kezd az ember? Időben beszerzi a hozzávalókat. Mindössze hat hozzávaló: ez az, ami igazán hozzám való – állapítottam meg elégedetten, s biciklivel nekivágtam a piacnak, három nappal a Cs-Day előtt. Azért biztos, ami biztos, megnéztem a neten, miként is néz ki a csillagtök, nehogy kínos helyzetbe hozzam magam; de pont úgy nézett ki, ahogyan elképzeltem.
A gasztokalandor élete kész regény. De minimum blog. Előéletéből bármikor előbukkanhat egy extrém előétel, bevásárlókosarából egy piskótával rakott tálca vagy egy pikáns hangú tárca. Egyaránt jártas a hazai madár- és állatvilágban (pulyka, marha, újévi malac) és a regionális tésztafronton (fánk, slambuc, spagetti), a kúszó flórában (patisszon, bab) és az úszó faunában (sügér, makréla, ponty) – mikor mi van kéznél.