Mártonffy Zsuzsa: Kötözni a cukrot
Karácsonyi népszokás, amit Nagyitól tanultam. Ma már nagyon kevés ember tudja, hogyan kell kötözni a cukrot, azaz a szaloncukrot felerősíteni a fenyőfára.
Karácsonyi népszokás, amit Nagyitól tanultam. Ma már nagyon kevés ember tudja, hogyan kell kötözni a cukrot, azaz a szaloncukrot felerősíteni a fenyőfára.
Gyorsan belógatták a nyerset a legnagyobb lángnyelv közepébe, csak túl legyenek a fojtó, füstös szertartáson, nem számított, hogy fellobban minden egymás mögé tűzdelt összetevő, de még a bot is.
Az első randin vendéglőbe mentek. Nándi húslevest rendelt. Belekóstolt, és letette a kanalát. Már sehol sem tudnak igazi húslevest főzni. Én tudok, szaladt ki Rozi száján. A férfi megfogta az asszony kezét és csak annyit mondott, azt megkóstolnám.
És két óra múlva, persze összefagyva, meg is találom, amit keresek: Trattoria Dona Onesta (rólam van elnevezve: az őszinte nő).
Görögországba tartó Vas megyei barátaink megajándékoztak bennünket pár doboz házi tojással, majd néhány nappal később a Nyírségben járva jutottunk hozzá újabb doboz friss tojáshoz. Mi legyen vele?
A csúcsos káposztát, más néven Filderkáposztát (Brassica oleracea), a Stuttgart környéki Filder vidéken termesztik. Kerek rokonától helyes kis sipkája különbözteti meg, mely érzékeny lelket és finoman feltekert leveleket takar.
A keleti blokk legvidámabb barakkjának egyik kantinjában járunk, mely az épülő Gagarin Hőerőmű közvetlen tőszomszédságában kezdte meg több évtizedes működését. A hivatalos szocialista keresztségben ugyan a Népbolt nevet kapta, de a közszáj hamar jasszosította azt Kantinra. Később, a munkában megfáradt, szomját oltani szándékozó, erőművet üzemeltető és karbantartó törzsközönség körében Koncsos Művek, majd Kislapos néven vált emblematikussá.
Mikor kerül kapcsolatba az alkohollal az ember? Az első emlék nem íz, csak illat. Vagy szag. Khmm. Nevezzük nyugodtan bűznek azt, ami Gyárváros szélén ostromolja az érdemei elismeréséül Wilhelm Pieckről elnevezett utca fojtogatóan szűk, 50-es évekbeli munkáslakásait. A házakkal pontosan szemben a Szeszgyár. Babakocsiból nézve soha véget nem érő téglakerítés, ám mögötte hatalmas ezüstszín tartályok, roppant kémények, s egyszerre két szobaablakon árad be a szocialista munkaverseny melasz-szaga.
Régóta foglalkoztat, hogyan lehet liszt és cukor nélkül finomságokat sütni. Nahát, most sikerült, de nagyon!