UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Időben érkeztem, hogy a faszenet tekintélyes parázskupaccá varázsoljam. Izzasztó feladat. Szomjazol, Déneském? – kérdezte Gyuri. Választ nem várva könnyű, hideg rozé fröccsöt nyomott a kezembe, miközben elmesélte a Kévés Galéria történetét.
A hagymát is hagymával.
Mila nem csupán a szerelmi bánatot és csalódást gyúrja ki magából, de csodálatos kenyerei és süteményei jóvoltából lassan-lassan „belegyúrja” magát a falu apraja-nagyjának szívébe.
Fekete Jenő koncertjére utaztunk Nagymarosra a Duna-partján lévő Piknik Manufaktúra Bisztróba.
Mikor kisgyerekként a lakásban sertepertéltem, az ebédet főző Anyámtól kaptam egy-egy frissen hámozott murkot, szelet karalábét, vagy amit a legjobban szerettem: káposztatorzsát.
Egy egyszerre elegáns, szépséges, idős asszony, hófehér hajkoronával, visszafogott, de az arc szépségét mégis kiemelő sminkkel jelent meg, és egy hatalmas tepsivel, amelyet az asztal közepére tett. Még soha nem találkoztam vele.
A helyi séf és cukrász törekedett rá, hogy a színeket valódi gyümölcsből, mesterséges összetevők használata nélkül hívják életre.
Családi majális a kertben, bográcsos csirkepörkölttel.
Eszegettük a fagyit, a tölcsér alja kezdett átázni, / pont, mint gyerekkoromban. / Ilyenkor el kell kezdeni kiszürcsölni alulról, de / közben a rigó csak dalolt, dalolt, / és a nádszál tetejére ült.
Fiatal koromban bármennyit meg tudtam volna enni belőle csak úgy, nyersen, főleg egy jó tenyérnyi házi szalonna, vagy fűszerpaprikával megspékelt zsíros kenyér társaságában.
