Hajdú Mónika: Asztalfoglalás
…és akkor asztalt foglalt szimplán a fény…
Talán csak könnyű pirítós, de néha kaviár is van rajta – max. 100 szóból összerakva
…és akkor asztalt foglalt szimplán a fény…
Az üregekben kialakított lakásokat ma is lakják. Az egyikben kávézót rendeztek be.
Délutánra aztán elfáradunk, egyre többet gyönyörködünk a kilátásban, végül elcsábulunk, és leülünk egy hütte teraszára.
Izraelben friss fűszernövény is kerül a teába, a legtöbbször menta, amit itt nánának hívnak. Nekem azonban egy másik a kedvencem.
Ne várjunk presszókávét – a Balkánon mindenütt törökösen főzik. Boszniában persze bosnyák kávénak hívják.
Három (vagy már négy?) éve újévkor elkísértük Salzburgba a barátainkat, akik a Budapesti Lantos Kórus tagjaiként felléptek az újévi koncerten.
Tizenöt munkanapról beszélünk, változó létszám mellett.
Fülledtség, a sülő húsok és zöldségek illatos sercegése, madárhangok, néma hőség…
Túl a húszon. Dekában.
Anyámnak szülinapja, húgomnak meg ötlete volt.
Gyulán található a Százéves cukrászda. Ugyan már egy kicsit öregebb, de nagyon jó hely.
Vonz az ártatlan, növényi erotika, / az áramvonalas banán becsapódása, / a narancs foszladozó odaadása, / hagyma ropogása, ízének szétszaladása, / sebtiben bekapott fiatal retek / kamikaze-halála.