UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
A nagyadagban ugyanaz van, mint a kisadagban, csak tovább tart – 300 szónál is tovább
Egy éttermi nagyüzembe kéredzkedtünk be, hogy háromszáz adag egytálételt készítsünk a hajléktalanoknak, szilveszteri ebédként. Legyen benne lencse, ugye, meg virsli is, nyilván. Két külön fogás ebben a méretben nehezen értelmezhető és kivitelezhető – marad a tartalmas lencsegulyás. Szóval van neve, és igenis létezik ilyen étel.
Apám nehezen viselte, ha anyám fasírozottat készített. Ha nagy ritkán mégis előfordult, akkor tüntetőleg bevonult a nappali szobába, magára csukta az üvegbetétes ajtót, és kitárta az ablakot. Sokszor még az erkélyre is kiment friss levegőt szívni, csak ne kelljen éreznie a fokhagyma szagát.
Édesanyám, Lídia vasárnap is hajnalban kelt, feldarabolt egy jókora disznóhúst, s a babérlevéllel ízesített édes káposztával együtt, egy zsírral bélelt csuporban, a kemencébe tette. Miután elkészült, tejszínnel kevert liszttel sűrítette; ez volt a reggelink. Tudták ezt a kolduló asszonyok is, köztük Léna a szomszéd faluból, aki egyedül próbálta eltartani öt gyermekét, és szinte minden vasárnap átgyalogolt hozzánk Andrejevóba.
A Paradicsom-ábrázolások mindegyike gyönyörű ennivaló gyümölcsök tömegét és levadászni való állatok sokaságát mutatja, bármelyik mesternél nézünk is körül. Csakhogy a kísértés is ennivalóban tárgyiasul, egy alma képében! De még tovább is torzulhat soha nem látott, soha nem tapasztalt gyümölcsökben.
Van egy szó, ami egészen különleges hatással van Kicsinénire. Ez a szó a prézli. Ha valaki véletlenül kimondja a jelenlétében, Kicsinéni azonnal szinte megállíthatatlanul tüsszögni kezd, százig, százötvenig meg sem áll.
Addig fogalmam sem volt, mi az, míg a lányomtól nem kaptam egy olasz szarvasgombás balzsamecetet; a vele készült párolt nyúl eleje hihetetlen ízt kapott tőle. Elárulom, azért ilyesmire ritkán kerül sor.
Kaiserschmarrn, hallotta gyakran, és megjegyezte ezt az ismeretlen szót, talán azért, mert anyja ekkor mindig sírt, és azt mondta: megint nem sikerült. Nagymama, vagyis ómama, ilyenkor kiöntötte az ételt a konyha közepére.
Nálunk akkoriban a sütőtök kincs volt, a legfenségesebb csemegék legeslegfenségesebbje. A lerben sütöttük, s hogy honnan került, fogalmam sincs, merthogy Csíkban, amely a pityókáról híres, ilyen nem termett, az egyszer százszorszent.
A legújabb felfedezésem a narancsos csirke karfiollal. Egy „főzős újságból” választottam ki, nem feledve a magamnak felállított szabályt, hogy csak olyan étel érdekel, amit egy-másfél óra alatt el lehet készíteni.
A háború után születettek sokáig nem tudták, hogy a spárga szó növényt is jelent, hogy az imakönyvben lepréselt bazsalikomlevél finom zöldfűszer, hogy a rozmaring nem csak a szerelmetes párunk szimbóluma a népdalokban, hanem a magyar konyhában is használatos fűszernövény, hogy mi a fene az a csicseriborsó ott a dalban, a bab meg a lencse mellett.
A borús délelőtt nyomán, / hogy derüljön fel a délután, / ugyanazzal a kékeslila színnel / a kakukkfű után / kivirágzik a menta / a hegynek oldalán.
A könnyűre sütött, teljes őrlésű lisztből készült cipócskába ropogós rukkolalevelek halmazára fektették a – deklaráltan kizárólag friss füvet legelésző tehenek húsából készült – tökéletes fűszerezésű, optimálisra sütött húspogácsákat.