S. Nagy Katalin: Berlin és a currywurstok
Berlinben már a hetvenes évek közepétől nagyon sokszor voltam sokféle céllal. Hamar felfedeztem a minden sarki imbisznél árusított, erős illatú fehér kolbászkákat.
Kategória: Nagyadag
A nagyadagban ugyanaz van, mint a kisadagban, csak tovább tart – 300 szónál is tovább
S. Nagy Katalin: Párizsi egzotikumok
Rómában az ismeretlen ételek, ízek, illatok is gyorsan otthonossá váltak, a párizsi kulináris élményektől azonban megdöbbentem, szokatlan állagukkal, aromáikkal nem könnyen barátkoztam.
Baranczó Bertalan: Egy pacalleves percepciója
A következő kanál tartalmát meghintáztatom a nyelvháton: huncutul hallgatag, kicsit magát kérető lé; kivárok, aztán csak nagyon lassan engedem a garat felé. Mikor a nyelvgyökhöz ér, úgy érzem, elcsíptem, de már le is siklott a torkomon…
S. Nagy Katalin: Római pizzák
A fatüzeléses kemencében sülő, vékony nápolyi pizzák szédítő illata elől olykor kiültem az általam ismert legélettelibb, legnyüzsgőbb térre – vagy az 1600-ban elevenen elégettetett Giordano Bruno tiszteletére állított szobor lábához, vagy a levesestál alakú Terrina szökőkúthoz.
Scheuer Zsuzsanna (fantomlazac): Két betű: kv
Az én kávém – ez a gyerekkori, csatos üveges – pótkávé. Gondolom, háború utáni megszokás. Forralt friss tehéntej – ráncosodó bőre, mint torlódó jégtáblák, nagyanyám kezéből belémorzsolt Franck katáng-korong – egy alábukó fóka, frisshó-cukrosan, Arktisz-hidegen.
Mislai Ildikó: Az első tea
Nem voltam nagy konyhatündér, sőt, semmilyen tündér nem voltam. Debreceni házunkban, ahová öt éves koromban […]
Cselényi Tünde: A vasárnapi húsleves
Élet, élet, szent megunt élet, olyan jó visszajönni beléd… Még messze fogalmam sem volt arról, hogy valójában ezt kellene éreznem, amikor egy jó húslevest eszem, de ma már tudom, érzem. Ehhez el kellett menni messzire az élménytől, hogy visszatérhessek.
Kovács Zoltán: A tíszták világa
A képzeletbeli trón tetején a kelt tészták (kőttíszták) ültek. Nagyanyám mestere volt ezek elkészítésének, talán kényszerűségből is. Parasztcsaládban nőtt fel, ahol emberemlékezet óta, kemencében sütötték maguknak a kenyeret.
Zsubori Ervin: Lekvár alkonyatkor
A spájzban akad családi főzet is szép számmal, de tallózás közben végül a vendégstelázsira terelődik a figyelem. Ottan is egy jó kiállású tételre, miszerint: Vegyes lekvár.
Turbuly Lilla: A lekvár elöntözéséről
Fél hat múlt, a tücskök talán aludni mentek, a kutyák viszont kezdik ébresztgetni egymást. Én meg magamat, hogy most már el ne aludjak, ez az egy nap talál még itthon a nyárból, és ha a lakásfestéssel-takarítással el is készültünk tegnap estére, a szeder nem vár szeptemberig, most kéne befőzni.
Dárdai Zsuzsa: Brodmann néni „vakarcs” süteménye
A Brodmann család velünk szemben lakott, egy apró telek apró házában. A hat gyermek és az apa-anya két tapasztott padlójú tiszta szobácskában élt. A sparheltben égett a tűz, és Brodmann néni minden nap finom, egyszerű ebédet főzött népes családjának.
Draskovich Edina: Dödöllével az erős vállakért
Hasonló étket főznek Szatmárban is, cinke néven, még fesztivált is rendeznek a tiszteletére Szatmárcsekén, minden év februárjában. Jó hely az, nagyon értenek a szilvalekvárhoz és a pálinkafőzéshez, és persze a költészethez is!