UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Magyarországi abroszok emlékezete
Aztán szegény kalács, ahogy kihűlt, gyorsan „lefejeztetett” a fehér, még mindig éles, körülbelül negyven éve Kecskeméten vett „lézerkéssel”. Marie Antoinette program? Vagy inkább Star Wars?
A szobába szorított lelkek gyors megoldásra vágynak. Ha már étel és gyors, adja magát a manapság divatos street food. Ez a két szó meg is alapozza a továbbiakat, egyben kijelöli a táplálék milyenségét, mennyiségét, külalakját és hát az ízeit.
Olasz Feri bácsi – a kilencszázhatvanas évek adta lehetőségekkel – főzni kezdett. Valami csoda folytán libazsír akadt a kamrában, fokhagyma, nagyanyám száraztésztája, némi paradicsom, s valamilyen sajt is.
A 2019-20-as élesztővész túlélőinek nem kell megmagyarázni, hogy miért porélesztős pékáru sül. Hogyan teszünk szert porélesztőre? Három útja van.
Bent a házban már fűtöttünk a második novemberi hétvégén, hisz reggel csak 2 fok volt. Már meg is terítettem, míg sült a hús, amikor jött az ötlet: ebédeljünk kint a napsütésben.
A nászutunkon Zakopanét is útba ejtettük. Az egyik kanyargós utcában éppen népművészeti vásár zajlott. Rettenetesen tetszettek a járda szélére kiállított, ember nagyságú, feketére pácolt Krisztus- és parasztszobrok. Nem tudtunk volna megfizetni, ezért vigaszunkra vettünk egy kis polcot három faragott fűszertartóval.
Emlékszem, amikor először találkoztunk régen (talán Párizsból kaptuk?), és rátaláltam erre az ízre. Arra is, amikor először félbevágtam és kikanalaztam, felkucorodva az ágyra, ahogy utána is évekig.
Családunk legrégebbi kancsója már az ötvenes években járta Zebegény utcáit. Fehér, nagyfülű, öblös csőrű, kétliteres zománcozott kancsó volt. Több funkciót látott el.
Régen az aszúsodott bogyókat egy zsákba tették, kitaposták belőle az eszenciát, s a zsákban maradt, már csak kevés szőlőhúst tartalmazó, de édes szőlőhéjat, azaz a zsák tartalmát kifordították egy gerincborra…
Nagymamám kezembe adta a csirke lábát, fogjam, amíg ő gyorsan elvágja az ütőereket a nyakán, meg kifolyatja a vért a kisvájlingba. Egy perc az egész, hamar túl leszünk rajta…
Disznóöléskor a zsírszalonnából kisütött zsírt nagypapa félrehúzta a sparhelten a tűzről, és amikor kissé lehűlt, még folyékony állapotban beöntötte a nagy világoskék zsírosbödönbe. A maradékot a vajszínű kis bödönbe.
Gyermekként barbárnak és brutálisnak tűntek nekem a disznóölési ceremóniák, egyáltalán nem rajongtam értük, ellenben a fejedelmi vacsorafelhozatal elnyomta a gyomortájon keletkezett iszonyatomat. Annyira falánk voltam, hogy muszáj volt ennem mindenből.