Gulyás Dénes: Megterítve
A békebeli hangulaton túl is van valami szépség az étkezés tiszteletében. A gondosan terített asztalban, ahogyan a tiszteletet az ételnek megadja.
Magyarországi abroszok emlékezete
A békebeli hangulaton túl is van valami szépség az étkezés tiszteletében. A gondosan terített asztalban, ahogyan a tiszteletet az ételnek megadja.
Szeretem a főzős műsorokat. Néha egy bemutatott ételt annyira megkívánok, hogy muszáj szinte azonnal elkészítenem.
Szegény gyerekem a sóska kóstolása nélkül nőtt volna fel, ha nincs nekünk Margit néni – de volt.
Az első fecskére nem kellett sokáig várni, a második szomszéd előtti parlagon hevert; címkéjét még nem kezdte ki az enyészet, így tudható: Körte volt előző életében.
Annak idején a munkahelyemen persze mi is főztünk kávét a kollégáknak, a főnöknek. Két forint volt egy adag ára – a hatvanas évek második felében járunk –, ott gyűlt a pénz a kávéfőzőgép mellett. Én azonban soha nem ittam.
Fiatalasszony koromban Pomázról jártam be a munkahelyemre a Gellért térre, heti hat és fél napra, így két gyerek mellett nem maradt volna szabadidőnk, ha komplikált ételeket készítek. Akkoriban találtam ki gyorsételeket, például a kuktás csirkét.
Történt ugyanis ötven évvel ezelőtt, hogy dédnagymamám egy Nagyberki nevű kis faluban diófát ültetett a ház udvarára. Diófának lenni kell a kertben, először persze évekig nem terem, utóbb viszont nekiiramodik, és tápláló csontkobakokkal potyogtatja tele maga körül a gyepet.
A negyvennyolc éves nagy kuktámon egyetlen csorba esett: leejtettem a konyhakőre és behorpadt a fedelének a pereme.
Nincs is annál jobb, mint amikor a karanténkonyhában véletlen előkerül egy doboz zöld füge a frigóból.
A sarki kisgépboltba épp porszívózsákért mentem, amikor megakadt a szemem a kirakatban a henger alakú füles roboton.
Ha az, amit érzékelünk, úgyis csak illúzió, kifejlesztettem ennek praktikus alkalmazását az önmegtartóztatás gyakorlására. Ez különösen jól jöhet karantén idején, amikor pont az nincs itthon, amit teljesen véletlenül épp 9 és 12 között ennénk, és nem szerezhetjük be azonnal.
Túrós csuszát étteremben ettem később, már jócskán felnőttkoromban – kíváncsiságból rendeltem, mert annyit emlegették –, és azt a „langyos tésztára kevés hideg túrót morzsolunk” ételt köszöntem szépen, nem kértem többet. Aztán egy este…