Köböl Vera: Egy csirke metamorfózisa karantén idején
És megrendeltem a csirkét, a kapirgálósat. A karantén hetedik hetében újra részese lehettem egy falat békének.
Magyarországi abroszok emlékezete
És megrendeltem a csirkét, a kapirgálósat. A karantén hetedik hetében újra részese lehettem egy falat békének.
Az először érkező vendég megtorpant, és azt mondta: fokhagymás ételt nem eszem. Innen nekem szakad a film, az est hátralévő részére nem emlékszem, arra se, mit evett végül, és egyáltalán, hogyan zajlott az egész vendégség.
Az otthon, családi összefogással készülő gasztromeglepetés eleve rizikós műfaj, igen magas a lebukás kockázata. Hatványozottan igaz ez karantén idején készülő New York-i sajttorta esetében.
Felhívott a minap a szomszéd, adna egy kis házi tarhonyát, elfogadom-e. El én, örömmel! S azon nyomban kigondoltam, mit is fogok főzni ebben a karanténos időben.
Egyszer régen, még a múlt század kilencvenes éveiben, volt szerencsém egész álló nap Rédei Ferenccel autózni a borsodi bányavidéken: kellett egy fekvő kéthasábos fotó a riportomhoz.
Vegyétek és egyétek, mert most lehet kapni a műalkotásnak is beillő, szép tömött édeskömény-gumókat a jobb élelmiszerboltokban és piacokon, szerencsére egyre több helyen.
Anyósom a hagymára azt mondta: pont kétszer annyit, mint amennyit gondolnál. Rosszul tettem, hogy nem hittem neki, de mikor először csináltam, abszurdnak tűnt, hogy két, azaz két egész libamellhez majdnem egy kiló hagymát vágjak össze. Pedig annyi kell, igaza volt.
Gondolataimban megjelent egy orosz fejkendős asszony, aki nem hibázik. Megfőzi türelmesen a céklát, a répát meg a krumplit. A cékla már hajnal óta rotyog…
Ki ne ismerné a magyar népmeséből a furfangos kőlevesfőző, a semmiből ízletes fogást bűvölő nagyeszű, találékony legény népmesei figuráját. Ilyesfajta, „alkotok abból, ami van” bravúrokra, nekem is gyakran szükségem volt. Legutóbb ma, kicsivel önkéntes karanténunk öthetes évfordulója előtt.
Amikor a kert lilába borul, az csak egyet jelenthet: beköszöntött az ibolyaszezon. Az ibolyával érdemes kísérletezni, hiszen az illatán kívül az íze is irigylésre méltó.
Tavasszal gyakran előfordul velem, hogy túl sok tojás kerül a kosaramba a piacon, miután a kedvenc kofám, a nullás tojást áruló néni rám kacsint: „Ezeket bizony tegnap tojták, kedveském, még melegek”. És tényleg!
Húsvét hétfőn, ébredés után, kertben keresni csokitojást. Ez nálunk családi hagyomány. A mostani év azonban ebben is változást hozott.