A háziak nagymamája rám nézett és rögtön megkínált egy kávéval. Kicsit eldiskuráltunk a halról. Persze, csak az obligát hőség témát követően. Azt javasolta, legyen dalmát „lešo”.
Category: Mix
Innen is egy kicsi, onnan is egy kicsi
Pető Tünde: Már a sztrapacska sem az igazi
Mit keres, kérem, a sztrapacskában a paprika, talán eltévedt? – kérdezem én. A petrezselyem még hagyján, de a paprika már egyenesen szentségtörés.
Petrőczi Éva: Halak dicsérete
Az ellenségeink sem foghatják ránk, hogy megrögzött haspókok vagyunk, az azonban tény és való, hogy nagyon kedveljük a halételeket, és családi krónikánkban épp úgy fontos helye van a Szalajka-völgyi és a Szováta mellett kóstolt pisztrángnak, mint a tengeri halaknak.
Faragó József: Még két kávé!
A kártyának sokáig nagymálna íze volt, aztán piros kisfröccs, később könnyed fehér hosszúlépés, mostanában inkább keserű kávé. De nem a 20 filléres alapon elszenvedett réges-régi veszteségek miatt, egyszerűen így szeretem.
Gergely Tamás: Egy vasmunkás emlékezete, avagy a tej hatalma
A Csepel Művekbe persze nem engedtek be, de jártunk ott, láttuk a kapuját, Apám oda járt dolgozni hetven évvel ezelőtt. Megkerestük a házat is, ahol lakott, ma is élnek benne természetesen; csodálkoztam, hogy megtalálja.
Turbuly Lilla: Egy adósságrendezés története
Egy ötven évvel ezelőtti bliccelés, és következményei. Fagylalttal.
Jászberényi Attila: A tökéletes szalonnasütés elmélete
No, de próbáljunk fölülemelkedni a hüllőagy és a népnemzeti meghatározottságok jég- és kőkorszakba vésett törvényein, és megalkotni az egyetemes, barlangfalra vetülő árnyékként is érvényes platóni ideát a szalonna sütésének européer kompromisszumának érdekében.
Simon Magdolna: Narancsdzsem-kísérletek, avagy hogyan főzzünk be visszafelé
Vettem narancsdzsemet, klasszikus keserű, gyorsan elfogy, és nem olcsó. A kis üvegen nagyítóval elolvastam, hogy mégis miből készülhet. Enyhén elbizakodva gondoltam, talán nem lehet olyan bonyolult.
Abafáy-Deák Csillag: Velencei Biennálé 1.2: Kávéscsésze, gyűjtőknek
Matteo Thun olasz sztár designer 1992-ben alkotta meg az illy cég jellegzetes formájú csészéjét, aminek mintáját minden évben más művész jegyzi, s amelyek a gyűjtők körében egyre magasabb áron kelnek el. Nekem is van kettő…
Abafáy-Deák Csillag: Velencei Biennálé 1.1: Olasz presszókávé, magyar krémmel
Ki gondolná, ha a reklámfelületen olvassa az illy nevet, hogy az nem kitalált fantázia név. Azt még kevesebben gondolják, vagy nincs elég fantáziájuk, hogy akárcsak feltételezzék, ez magyar név.
Gergely Tamás: Útban az Angelika presszó felé
Haladunk az Angelika presszó felé, s eszünkbe jut, hogy egész napos csatangolásunk során kimaradt az ebéd, éhesek vagyunk, magyarán. Ahogy a Fő utcán csetlünk-botlunk, megjelenik előttünk egy élelmiszerüzlet…
Petrőczi Éva: Nem „mancsolunk” – kóstolgatunk
Karen Le Billon magyarul Falra hányt borsó? címmel megjelent könyve nem egyszerűen a rosszat (egészségtelen ételeket!) rosszul majszoló gyerekek szüleinek, nagyszüleinek nyújt segítséget, de egyben remek, fordulatos családregény is.