Zsubori Barnabás: Valenciai morzsasüti
Persze akkor és ott volt a legfinomabb, de itthon is működik: beleharapva egyetlen perc alatt a spanyol tengerparton lehetünk, szörfözhetünk és nevethetünk.
Innen is egy kicsi, onnan is egy kicsi
Persze akkor és ott volt a legfinomabb, de itthon is működik: beleharapva egyetlen perc alatt a spanyol tengerparton lehetünk, szörfözhetünk és nevethetünk.
Tegnapelőtt az Arnolfini Kantinban feltálaltuk a 850. fogást. Tegnap köszönthettük a 150. ízemlékezőnket. Ma pedig május elseje van. Ünnep.
Nagyon kevés ételről tudnám megmondani, hogy mikor készítettem először, és hogy kinek. Annyira kevésről, hogy egész pontosan csak egyről – a diókrémes-meggyes charlotte-ról.
Egyszer egy nyári vasárnap délelőtt meg akartam számolni, hogy a zágrábi buszváróban vajon hány kávéház üzemel. Tizenkettőnél abbahagytam a kalkulust. Ezen az estén, éjfélkor még három olyan hely volt nyitva, ahol pincér hozta a kávét.
Elmentem a NOR/MA pékségbe. Mert ahol kardamom van, ott én is vagyok. Virággal mentem el, de ő nem kért. Aztán megette a fele bucimat. Ezért mondjuk mérges voltam (nem tudja), de aztán kijelentette, hogy ezt meg kell sütnie neki is (ez kiengesztelt).
Egy ilyen piros fazék láttán mozaikdarabokként jelennek meg az ember lelki szemei előtt gyermekkorának ízes darabjai: a túrós tészták, a tökfőzelékek, a töltött káposzták világa.
Split mindig meglepi az embert, ha off szezonban merészkedik a városba. Pár éve például kitiltották az adventi sokadalomból a balkáni mulatóst, a cajkét. Az idei tél szenzációja azonban egyértelműen a sosem látott jégpálya…
A százhalombattai Üveghegy Kiadó a minap jelentette meg a Kóválygások a Hyde Parkban. Vadmalac meg én című könyvét. Amelyiknek nemcsak hogy két címe, de két szerzője is van.
Új üzlet nyitott Vällingbyben, lakásunkhoz viszonylag közel, s mint neve is mutatja – Matvärlden / Az étel világa – élelmiszerárukat lehet ott vásárolni, Horvátországtól Vietnamig. Természetesen jelen van Magyarország is.
A háziak nagymamája rám nézett és rögtön megkínált egy kávéval. Kicsit eldiskuráltunk a halról. Persze, csak az obligát hőség témát követően. Azt javasolta, legyen dalmát „lešo”.
Mit keres, kérem, a sztrapacskában a paprika, talán eltévedt? – kérdezem én. A petrezselyem még hagyján, de a paprika már egyenesen szentségtörés.
Az ellenségeink sem foghatják ránk, hogy megrögzött haspókok vagyunk, az azonban tény és való, hogy nagyon kedveljük a halételeket, és családi krónikánkban épp úgy fontos helye van a Szalajka-völgyi és a Szováta mellett kóstolt pisztrángnak, mint a tengeri halaknak.