Láng Eszter: Narancs
A narancs ritka csemege volt, s mindig a karácsonyhoz kötődött, mert főleg olyankor lehetett a nagyobb boltokban déli gyümölcsöt kapni, még Csíkszeredában is.
Kategória: Eredet
Lokalizációs tagolású menü
Pető Tünde: Hentessirató
Most januárban egy darab történelem tűnt el a koppenhágai városképből egy kis üzlettel együtt: 135 év után bezárt a városközpont jellegzetes kirakatú hentese, a Kultorveten.
Bojti Anna: Mézes
Elkészültek az idei mézeskalácsaink. Ilyenkor karácsony előtt minden évben jókora adagot sütünk, nagymamám különleges receptje alapján.
Gergely Tamás: Konyhakendő
A címben szereplő konyhakendő a miénk, rendszeresen használjuk. A használat látszik is: a szöveg betűi helyenként megkoptak.
Sárkány Viktória: Lényük átüt az almás rétesen – adventi emlékezés
Ha valakire egy étellel emlékezünk, egészen biztos, hogy az a személy bizalmi emberünk volt: együtt enni intim cselekedet, általában jobban megválogatjuk, kivel ülünk le egy ebédre, minthogy kivel ülünk le egy kávéra.
Noth Zsuzsánna: Gabec és a csatos üveg
Fogd a csatos üveget és a slaugot, Gabec, és menj le a pincébe bort fejteni, vezényli nagymama.
Petrőczi Éva: Kis képes köténymese
Negyedszázada Oxfordban vásárolt mikiegeres kötényem méltó utódját hosszú éveken keresztül hiába kerestem. S erre, mit tesz Isten, megint csak Albionból érkezett az „őrségváltás”…
Szentmiklósi Tamás: Lisszabon, Lisszabon te csodás!
Bárhol fordulok meg a világban, első dolgom, hogy keressek egy nyugodt helyet, ahová befészkelem magam, ahol kedvemre írogathatok, kávézhatok, vagy éppenséggel borozgathatok. Nincs ez másképp itt, Lisszabonban sem.
Zsubori Eszter: Kalendáriumkóstoló
Novemberi prágai kirándulásomon meglátogattam egy ott élő mesekönyvszerző barátomat. Ajándékot is vittem neki.
Gergely Tamás: Árdé, fridzsé
Bukarestben, még az én időmben, vagyis közel negyven évvel ezelőtt, így rikoltoztak ősszel a Patria mozi előtt a Magheru sugárúton: Árdé, fridzsé. Leírva románul: Arde, frige, s a jelentése ennyi: ég, megéget, vagyis forró.
B. Tomos Hajnal: Mikor örvend a rajkó?
Amíg élt, nálunk mindig anyai nagyapám szokta levágni s feltrancsírozni a disznót. Hajnalban, 5-6 óra körül érkezett, mikor a téli falu még az igazak álmát aludta, de nálunk már a legapróbb is talpon volt.
Bojti András: Legyen mondjuk harmónia!
A szőlőszemeket nem vágjuk, mégis jól megférnek a francia, kék porcelánon a szép ívű késsel. Szóval, megférnek.