UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Lokalizációs tagolású menü
A könyv nemcsak receptek gyűjteménye, hanem izgalmas regény is egy, a felesége által kirúgott, szinglivé vált férfiről, aki az élet véletlenekre épülő eseménysorozatának eredményeként kitanulja a szakácsmesterséget, s annak köszönhetően rátalál újabb szerelmére, Szilviára.
Kilencvenes évek közepe, Taszár, kantin lengőajtókkal, amerikai katonákkal és csapolt sörrel – időutazás.
Egy sárgabarack-joghurtos babapiskóta, Húsvétra.
Dédanyám halálának évében, 1935-ben nagymamám, Vaniss Margit a gyászmunka életigenlő formáját választotta. Határozott, erőteljes kézírásával lemásolta dédanyám nehezen olvasható receptkönyvét, amelyet át- meg átszőttek a „Kner néni”-féle ételleírások.
Csehországban húsvét táján szokás piskótatészta-bárányokat sütni. Az idén úgy éreztem, ideje kicsit frissíteni a hagyományon.
A tészta Erdélyben süteményt jelent. Azt az almás tésztát, amelyről most írok, eredetileg a székelyföldi Medeséren sütötték. Medesér a Medes ér partján fekszik, körülbelül húsz kilométerre nyugatra Székelyudvarhelytől. Édesanyám származik onnan.
Ebben a Nagypéntek reggeli kompozícióban munka van. És véletlenek.
Történt egyszer, hogy egy maulbronni cisztercita szerzetesnek elege lett a böjtből, és a tiltott darált husit belekeverte egy spenótos zöldségmasszába, majd mindezt a Jóisten elől tésztába rejtette, s jóízűen elfogyasztotta. Innen a Maultaschen beceneve: „Herrgottsbescheißerle”, azaz Jóistenátverő.
Az ollós kompozíció nem valamelyik nemzeti ünnepünkön készült, hanem vasárnap reggel a teraszon, ráérős reggelizés közben, néhány perccel azután, hogy tőből metszettem egy csokor snidlinget…
Egy tanzániai ételhez pedig a recept szerzője nemcsak a szakácsnőt fényképezte le, hanem a módot is, ahogyan a maszájok a levest eszik.
S az étel, aminek szinte semmilyen körülmények között nem tudok ellenállni – és most ott virít az étlap kellős közepén! –, nem más, mint a melanzata parmigiana, vagyis a pármai padlizsán. Ami lehet, hogy nem is pármai igazából?
Gabriela Melinescu Stockholmban élő román író története a Húsvéthoz, a gyermekkorhoz és a bárányokhoz egyaránt kötődik.