Varga Wallner Csilla: Fekete
ülünk hárman / kávézunk // mit intéztünk / meséljük / a nővérem és én / a harmadiknak
Irodalommá párolt alapanyagok
ülünk hárman / kávézunk // mit intéztünk / meséljük / a nővérem és én / a harmadiknak
Négysoros Skóciából.
bosszant, hogy azt olvasom a medvehagyma-leírásban, / tán nem túlzás elnagyoltnak nevezni, hogy északkeleten hiányzik, / miért pont kis északkelet-féleségeken kell / hiányoznia a medvehagymának, / Nagyhárs északkeleten van, Orfűhöz képest is, / itt nem láthatok élőben medvehagymát (…)
– Létezik Mühlhausenben egy nagyon régi szokás – koccintotta oda a poharát az enyémhez. – Zöldcsütörtökön perecet sütnek a pékek, és aki nem eszik belőle, annak állítólag szamárfüle nő.
– A kovász a lelke a kenyérnek – intett a teknő felé –, a lángosnak is. Amikor hozzáérek, a lelkét érintem, ő pedig az enyémet. Összefonódunk.
Csak menni / a vasárnap délutánban, / a még-hideg-van utcáról / az étteremmeleg / hívogató.
Március 21-e a költészet világnapja. Ezen a napon Budapesten is lehet verssel fizetni a kávéért. Két vers = két kávé.
Karen Le Billon magyarul Falra hányt borsó? címmel megjelent könyve nem egyszerűen a rosszat (egészségtelen ételeket!) rosszul majszoló gyerekek szüleinek, nagyszüleinek nyújt segítséget, de egyben remek, fordulatos családregény is.
Talán egyszer ő is ott lesz mindenki asztalán, mint az apja. Minden ünnepen.
Mámoros ízkavalkád-vers egy étlapból, Krúdy előtt tisztelegve.
Nem tehetek róla, hogy látom a szelet. / Igen. Jól hallottad. látom a levegőt. / De nemcsak azt. Látom, ahogy a / csillagok fényét emeli, fojtja. / A levegő körülöttünk: lélek.
Mikor megkóstolta az első húslevesemet, csak annyit mondott kedvesen, na, majd én, de azért szedett még egyszer a tányérjába. Szegény anyámnak igaza volt, ilyen férjet kislányom nem találsz még egyszer, ha lámpással keresed, akkor se. Nem kerestem, hozzámentem. Azóta eszem, amit főz.